Növénybetegségek
Növénybetegségek (l. a szines képmellékletet). A növények sok mindenféle betegségnek vannak alávetve, melyek hol csak egyes életműködéseiket zavarják meg, hol pedig egyes növényrészek avagy az egész növény halálát okozzák. A növényeket beteggé tehetik a kedvezőtlen életviszonyok, minők a talaj meg nem felelő volta, a tér-, táplálék- és világossághiány, a szárazság, a tulnedvesség, a fagy, a nagy hőség stb., amelyek befolyása alatt a növények sokat szenvedhetnek, de általában mégis azt mondhatjuk, hogy az állati és növényi paraziták teszik a növényeket leggyakrabban betegekké s okoznak bennük legtöbb kárt, mire példát nyujtanak ama csapások, melyeket a filloxera, a hesseni légy, a répa nematódája, az üszög-, rozsda- és peronosporagombák okoznak.
)
Növénybetegségek
A kedvezőtlen életviszonyok által okozott betegségek legtöbbje már régidőktől fogva ismeretes, a parazitabetegségek különösen pedig a parazitagombák által okozott betegségek ismerete azonban csak a jelen században, főleg De Bary, Tulasne és Kühn korszakot alkotó kutatásainak nyomán fejlődött ki. Azelőtt a parazitabetegségeket egyedül a kedvezőtlen időjárás rovására irták, aminek annyiban van is alapja, hogy a paraziták elszaporodása nagyon összefügg az időjárással, s igy ismeretes, hogy a nedves meleg időjárás a gombák, a meleg száraz időjárás pedig a rovarparaziták szaporodására hat kedvezően s fokozza azok kártételeit. Legfeltünőbb pusztítást egyes betegségek - főleg a parazitabetegségek - a kulturnövényekben tesznek, mi arra a feltevésre adott alkalmat, hogy a kulturnövények az erőltetett termesztés alatt lassanként, a különböző betegségekkel szemben nagyon fogékonyakká váltak, s hogy sok kulturnövény elcsenevészesedéséhez különösen hozzájárult azoknak évszázadokon át űzött természetellenes - ivartalan - szaporítása is. Igy a burgonyavész és a filloxeravész óriási kártételeit sok természettudós is annak tulajdonította, hogy általában évszázadok óta sem a burgonyát, sem a szőllőt nem szaporítják magról, hanem az előbbit gumók, az utóbbit dugványok útján, miért is a két vész ellen a magról való szaporítást ajánlották. Az ez irányu törekvések azonban teljesen kudarcot vallottak, mert az említett betegségekkel szemben épp oly kevés ellentállást tanusítottak a magról nevelt növények, mint a közönséges módon termesztettek. De a kulturnüvények nagy betegségei hajlamát hirdető tan ellen szól az is, hogy a vadon növő növények szintén számos betegségben szenvednek, melyek csak azért nem feltünők, mert a vadon növő növények többnyire elszórtan fordulnak elő, mi azután parazitáiknak nagyobb elszaporodását is sokszor hátráltatja.
Ma már a növénybetegségekről szóló ismeretek a botanikának egyik, fitopatalogia név alatt önállóan művelt ágát alkotják, amelynek ismét egyik, a növények eltorzulását tárgyaló részét, mint önálló tudomány, a teratologia ölei fel. A fitopatologia újabb időben igen gyorsan fejlődik, még pedig mind elméleti, mind pedig, felkarolva a betegségek ellen való védekezésmódok kérdését, gyakorlati irányban is. Egyes államokban, belátva annak közgazdasági horderejét, a fitopatologia fejlesztésére külön intézményeket u. n. fitopatologiai intézeteket v. állomásokat állítottak fel, melyek célja egyrészt a betegségek tudományos kutatása és a védekezés terén való kisérletezés, másrészt a gazdaközönség útbaigazítása a felmerült betegségeket illetőleg. Ilyen intézetet állítottak fel 1888 Párisban (Luboratoira de pathologie végétale), s ugyanez évben alapíttatott Washingtonban a földmivelésügyi department kebelében a Division of vegetabla pathology, mely valamennyi ilynemü intézmény között a legnagyobbszerü s mely nemcsak jól felszerelt laboratoriumaiban foglalkozik a különböző növények növénybetegségekkel, hanem az Egyesült-Államok különböző területein nagyban tesz védekező kisérleteket, s másrészt szakértőit szétküldi a gazdákhoz, hogy ezeket az egyes növénybetegségek ellen jónak bizonyult védekezési módokba beoktassák.
Képünkön kulturnövényeinknek parazitagombák által okozott legelterjedtebb káros betegségeit mutatjuk be, u. m. a gabona por- és zsírosüszkét. (l. Gabonaüszög és Üszög), a burgonyavészt (l. Burgonya és Peronosporabetegség), a gabonarozsdát (l. o. és Rozsda), a szőllő lisztharmatbetegségét (l. Lisztharmat) és az anyarozsot (l. o.).
