Mellbogyó
Mellbogyó (növ., Cordia Plum.), az érdeslevelüek fája v. cserjéje. Levele egyszerü, bőrnemü, váltakozó. Virágzata szártetőző sátor, álernyő v. ágbog, gyümölcse csonthéjas és a maradandó kehely védi. Mintegy 180 faja a forró éghajlat alatt, kivált D.-Amerikában és Ny.-indiai szigeteken terem. A C. myxa L. (C. officinalis Lam.) 6-10m. magas fa; levele kerekded, kihegyezett, épszélü, virága apró, fehér, jó illatu, ágas-bogas helyzetü. K.-Indiában, Arábiában és Egyiptomban terem. Gyümölcse (Sebestena, Myxa, Jujuba nigrae) tojásdad, 2,6 cm. hosszu, sötétzöld, szárazon csaknem fekete (fekete jujuba, damaszkuszi mogyoró), a bele puha, nyálkás, kellemes édes. Hazájában eszik. Fájából (rózsafa) az egyiptombeliek a mumiák koporsóját készítették. A C. crenata Del. egyiptomi és abissziniai, a C. grandiflora R. et Sch. D.-amerikai, mind a kettő gyümölcse ehető. A C. latifoliát Roxb. K.-Indiában gyümölcseért termesztik, a fiatal növényéről halaványbarnás, fénytelen, de nagyon tartós hársrostot fejtenek le; igy is felhasználják, de ismételt áztatás után naravali rost néven durva szövetnek, kötélnek, hálónak stb. feldolgozzák. Nagyon hasonló hozzá a gundui rost, mely a C. angustifolia Roxb., C. Rothii R. et Sch. és C. obliqua W. fajból való. A C. sebestena DC. (paradicsomfa Benkőnél) Ny.-indiai örökzöld fa, levele hosszas-tojásdad, érdes; virága nagy, piros; gyümölcse körteforma, édes, nyálkás; eszik, de orvosságnak is használják. Fáját, mely már nedvesen jó illatu, szintén rózsafa néven értékesítik, de porrá törve füstölőnek jó. Igy használják a martiniquei C. scabra Desf., valamint különösen a C. Gerascanthus L. fáját is. Ez mintegy 9 m. magas, Ny.-Indiában és Braziliában terem. Virága fehéres, illattalan. Fája szép rózsaszin, kereskedelmi neve ciprusi fa, rózsafa (Bois de Cypre, Bois de Rhodes, Spanish Elm). A Cordia Boissieri-t l. Anakahuitafa; indiai M., l. Jujubafa.
