Megkülönböztetés,
Megkülönböztetés, felismerése annak, hogy valamely dolog (fogalom, fogalom jegye stb.) mástól különbözik, általában fölismerése annak, hogy a gondolkodásnak valamely tartalma (A) a gondolkodás más tartalmától (B) különbözik, hogy A nem B és B nem A. Ehhez szükséges, hogy midőn A-t gondolom, egyszersmind a gondolkodás ugyanabban az aktusában gondoljam B-t is, továbbá hogy a kettőnek megegyezhetetlenségét, nem azonosságát is gondoljam. A M. igy alapja minden gondolkodásnak; amidőn legelőször tudatosan érzek (hangot hallok, szint látok), magamat megkülönböztetem az illető érzettől (azt mondom: ez vörös, azaz én látom ezt a vörös szint, megkülönböztetem magamat a tárgytól; Fichte kifejezése szerint: az Én megkülönbözteti magát a Nem-Éntől). A M. logikai funkcióját az egész logika alapjává teszi a német Ulrici Logikájában. A gondolkodás összetettebb működésében rendkivül fontos a M.; a hasonlók különbségének fölismerése; már a régiek mondták: qui bene distinguit, bene docet, aki jól megkülönböztet, jól tanít; aki a dolgok különbségeit élesen föltünteti, mindegyiknek sajátosságát ismerteti meg. A gondolat igazságát biztosítja, ha világos és megkülönböztetett (határozott, disztinkt), azaz, ha belső alkatát ismerem (világos) és minden más gondolattól meg tudom különböztetni (disztinkt).
