Kollmann
Kollmann József, 48-as honvédezredes, szül. Baranyában 1808., megh. Csengelköjben, a Boszporus ázsiai partján 1889. Osztrák tisztképző intézetben nyerte katonai kiképzését. A bécsújhelyi akadémiából mint hadnagy lépett ki, s nemsokára Lombardiában Radetzky alatt szolgált. A honvédség szervezése alkalmával K., aki 1848. százados volt a Ferenc Károly-ezredben és segédtisztje István nádornak, őrnagyi ranggal lépett be a honvédségbe. Végigküzdötte a szabadságharcot, előtt a délmagyarországi, majd a dunántuli s utóbb ismét a déli harctéren adva számos jelét hidegvérü bátorságának és katonai tehetségének. Egyik legfényesebb hadi tette a pákozdi ütközetben tanusított magatartása volt; maga Kossuth ugy nyilatkozott, hogy e győzelem első sorban K. hősi erélyének volt köszönhető. K.-t ezért ezredesi rangra emelték, s a képviselőház nemzeti jutalomként ötszáz aranyat szavazott meg neki. A világosi katasztrófa után az osztrák haditörvényszék halálra itélte, és ekkor K. Törökországba menekült. Törökké lett vallásra és szokásokra nézve, majd utóbb világnézet dolgában is teljesen. Csak a katona maradt meg benne olyannak, amilyen volt. Hősi elszántságot tanusított Karsz vára ostrománál s több mint két évtizeddel később Kmetty György társaságában a Fejzi pasává lett K. Plevnát védte meg az oroszok ellen az 1854-55. háboruban. 1877. ő volt az ázsiai csatatéren küzdő török hadsereg vezérkari főnöke és mint ilyen is vitézül harcolt. V. ö. Vasárnapi Ujság 1889.
