Csomó
Csomó vagy csombók (ném. Knöpfe, Knoten, ol. piedi di pollo, bottoni, ang. knots; l. a mellékelt képet), igy nevezik a tengerészetnél két kötélnek összekötését v. egy kötél végének akkénti megvastagítását, hogy az egy csombókot képez. Azon a helyen, ahová a C.-nak jönnie kell, a kötelet egy fonállal körülkötik, és a kötélvégnek sodratait szétszedik. A sodratokból készül aztán a C. Minőségre nézve a tengerészetnél többféle C. van, miután bizonyos célokra használt köteleknek összekötése a hajón csak bizonyos a célnak leginkább megfelelő C. által történik. Minőség szerint következő C.-k ismeretesek: a) gyémánt C.
1. ábra,
b) feszítő szál C.
2. ábra,
c) fék C.
3. ábra
d) angol gyémánt C.
4. ábra,
e) amerikai gyémánt C.
5. ábra,
f) törökfej
6. ábra,
g) csarnok C.
7. ábra.
Mig az imént felsorolt C.-k maradandó jellegüek vagyis oly célból köttetnek, hogy megmaradjanak, minek folytán nehezen is oldhatók, addig az ugynevezett csatok, csatcsomók vagy bujtások, tűzések, melyek rendszerint a kötélből magából, s nem annak sodrataiból készülnek, csak ideiglenes természetüek, amennyiben a szükségelt munka után mindjárt megoldatnak. Ezek közé tartoznak többek között: a) félcsat (kettős
8. ábra,
hármas
9. ábra
b) tűző csat
10. ábra,
c) lánccsat
11. ábra,
d) fékcsat
12. ábra,
e) halászcsat
13. ábra,
f) hollandi-csat
14. ábra,
g) szoros csat
15. ábra,
h) horogcsat
16. ábra,
i) karika v. tolnai csat
17. ábra,
k) fogás csat
18. ábra,
l) lobogó csat
19. ábra,
m) kereszt- csat
20. ábra,
n) nyolcas csat
21. ábra,
o) trombita-csat
22. ábra,
p) szerencse-csat
23. ábra
stb.
C. az asztronomiában, a bolygópálya és ekliptika (földpálya) metszési pontja. Azon pont, melyben a szélesség déli féltekéjétől jövet az ekliptikát találja, a felszálló C. 
, a tőle 180° -ra fekvő metszési pont a leszálló C. 
nevét viseli. A két pontot összekötő egyenes, mely a Kepler-féle törvények értelmében a Nap középpontján is halad át, a C. vonal nevét viseli. Helyzetüket az ekliptikán a tavaszi napéjegyenponttól számított hosszuságuk által szokás adni, melyet általánosan a C. szimbolumával jelölnek. A Hold, Merkur és Venus csomói azért nevezetesek, mert ezek közelében fordulhatnak elő csupán a hold- és napfogyatkozások, meg az alsó bolygók átvonulása a Napkorong előtt, mert könnyen beláthatólag csak ezen pontok körül állhatnak Hold, Nap és Föld, v. valamely alsó bolygó, Nap és Föld közelítőleg egy egyenesben. Régi, a fogyatkozásokkal kapcsolatos mitosz alapján volt szokásban a Hold felszálló C.-ját sárkányfejnek, leszálló C.-ját sárkányfarknak nevezni, s a Holdnak a C.-ra vonatkoztatott keringését a drakói hónap nevével illetni. Ennek tartama 27 nap 5 óra 5 p. 36,0 mp., mig a Hold valóságos keringése 27 nap 7 óra 43 p. 11,5 mp. Ugy a Hold, mint a többi bolygó csomói a perturbációk folytán lassu változásoknak vannak alávetve.
, a tőle 180° -ra fekvő metszési pont a leszálló C. nevét viseli. A két pontot összekötő egyenes, mely a Kepler-féle törvények értelmében a Nap középpontján is halad át, a C. vonal nevét viseli. Helyzetüket az ekliptikán a tavaszi napéjegyenponttól számított hosszuságuk által szokás adni, melyet általánosan a C. szimbolumával jelölnek. A Hold, Merkur és Venus csomói azért nevezetesek, mert ezek közelében fordulhatnak elő csupán a hold- és napfogyatkozások, meg az alsó bolygók átvonulása a Napkorong előtt, mert könnyen beláthatólag csak ezen pontok körül állhatnak Hold, Nap és Föld, v. valamely alsó bolygó, Nap és Föld közelítőleg egy egyenesben. Régi, a fogyatkozásokkal kapcsolatos mitosz alapján volt szokásban a Hold felszálló C.-ját sárkányfejnek, leszálló C.-ját sárkányfarknak nevezni, s a Holdnak a C.-ra vonatkoztatott keringését a drakói hónap nevével illetni. Ennek tartama 27 nap 5 óra 5 p. 36,0 mp., mig a Hold valóságos keringése 27 nap 7 óra 43 p. 11,5 mp. Ugy a Hold, mint a többi bolygó csomói a perturbációk folytán lassu változásoknak vannak alávetve.
C., göcs, bütyök, csög vagy térd, a növénytanban a szárnak vastagabb v. keményebb helyei, ahonnan a levelek s ezek tövéből az ágak erednek.
C. a drámában, a bonyodalomnak (l. o.), mely a dráma menetében folyton fokozódik és uj alakot ölt, végleges összefoglalása, a cselekvény szálainak egy központba gyüjtése ugy, hogy onnan csak még a katasztrófa, a befejezés indulhat ki.
