Bőgőmajom
Bőgőmajom (Mycetes Illig, Stentor Geoffr.), a laposorru (Platyrrhini) majmok csoportjának a gyapjas majmok (Lagothricidae s Gymnuroe) családjába tartozó emlősnem. Dél-Amerika legközönségesebb majma. Köpcös testü, jól kifejlődött végtagokkal, öt ujju kézzel, fogódzó csupasz végü farkkal. Feje gulaalaku; az alsó állkapocs mögött a nyelvcsont hólyagszerü felduzzadása által képezett torok-hangdobbal, melynek segélyével, miután a levegő betódul, messze hallható hangot képes adni. A B.-ok borzasztó üvöltése számos mesére adott okot. Sűrű tömött szörüek. Nedves erdőkben, vizek közelében társaságban élnek. Életmódjuk igen egyszerü: többnyire busak és haragosak, egymással nem igen játszanak. Főleg növényekkel u. m. levéllel, rügygyel és gyümölcscsel, tov. fiatal madarakkal és madárfiakkal táplálkoznak. Igen kártékonyak. Gereznájukat használják. Husukat az indiánok eszik. Fogságban nehezen tarthatók, azért az állatseregletekben nem igen láthatók. Két faja ismeretesebb, u. m. 1. a vörös B. (m. seniculus L.) vagy mint a benszülöttek nevezik «Aluate». Rókanagyságu, 80 cm. hosszu, farkhossza 70 cm.; a him élénk fénylő vörös, hátán aranysárgába hajló, a nőstény sötétebb, gyakran fekete. Nagy társaságban Braziliában, Guyanában, Kolumbiában élnek. 2. A fekete B. (M. niger L.) v. mint a benszülöttek nevezik «Caraya». Hasonló nagyságu, mint az előbbi. A him szurokfekete, csupasz részei vörös-barnák; a nőstény és a fiatalok világosabb, többnyire rozsdavörösek. Hazája Dél-Brazilia és Paraguay.
