szőlőmunkás, kapás
szőlőmunkás, kapás: szőlő kapálását végző napszámos munkás (→ napszámosmunka). Árutermelő borvidékeken már a 16–17. sz.-ban széles rétege alakult ki a szőlőmunkára specializált mezőgazdasági bérmunkásoknak, akiknek szinte kizárólagos megélhetési forrásuk a szőlőkapálás, kisebb mértékben egyéb szőlőmunkák (pl. metszés, kötözés, válogatás stb.) voltak. Ezzel együttjárt sajátos munkaszervezési formák, társulások kialakulása is. A 18. sz.-tól hivatalos foglalkozásnévként használják a kapás megjelölést. A szőlőmunkások munkabérét évszázadokon át a megyei árszabások (limitációk) szabályozták a tavszi nyitástól az őszi fedésig. A megállapított bérek korszakonként és vidékenként változtak, de a napszámbérek közötti arányok – a munka nehézségi fokához igazodva – mindig érzékelhetők voltak. A legmagasabban mindig a metszők, nyitók, karóverők és fedők bérét állapították meg. Valamivel alatta maradt a bújtóké, ültetőké, nyári kapásoké és a szüreti gázolóké. Ezek kizárólag férfimunkának számítottak. Legkönnyebb munka a venyige szedés és hordás, a kötözés és szüretelés. Ezt női, sőt gyermekmunkások végezték. A szőlőmunkánál a feudalizmus időszakában is gyakori volt a szakmányban végzett munka, amikor meghatározott szőlőterület munkáit vállalták el előre megállapított bérért. (→ még: kapáscéh, → részesmunka, → vincellér) – Irod. Kiss Lajos: A szegény ember élete (Bp., 1939); Sápi Vilmos: A mezőgazdasági bérmunkásság jogviszonyai Magyarországon a XVI. századtól 1848-ig (Bp., 1967).
Égető Melinda–Katona Imre
