kendős tánc, keszkenős tánc
kendős tánc, keszkenős tánc: két típusa közül az egyik az → ügyességi táncok csoportjába tartozik. A táncos a kendőt lábai alatt az egyik kezéből a másikba kapkodja. Lényegében a → sapkatánc, a → söprűtánc egyik változata. Somogyban az ún. verbungot (→ ugrós) járják gyakran kendővel. Fejér megyében a kendős tánc dallamának refrénjében elhangzó szövegrész alapján a sudridrom elnevezést kapta. Szólóban vagy párosan egymással szemben táncolják. Főleg a Dunántúlon ismerik. A másik típus a lakodalmi párválasztó témákhoz kapcsolódik (→ lapockás tánc, → párnás tánc, → süveges tánc). Valamelyik legény vagy leány, de rendszerint a vőfély kezdi el a táncot. Zsebkendőjével – amelyre gyakran csomót köt – megérinti, ill. megüti a kiválasztott leány vállát. Ez követi, majd együtt forognak és a legény megcsókolja a leányt. Szerepet cserélve a leány egy legényt választ. Az egyik változatban a legény a kiválasztás után a kendőt a földön húzza, csalogatja a leányt, míg az rá nem lép. Ekkor letérdelnek és megcsókolják egymást. Vacsora után, kontyoló előtt járják. Az egész magyar nyelvterületen ismert. (→ még: eszközös táncok) – Irod. Morvay Péter–Pesovár Ernő: Somogyi táncok (Bp., 1954); Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III., A-B., Bp., 1955–56); Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958).
Pesovár Ferenc
