Szám H. miszpár, g. arithmos.
Mind a h. ÓSZ-ben, mind a g. ÚSZ-ben, ha számokat akartak leírni, akkor azt szavakkal tették. A számjegyek első használata a zsidók körében először a Makkabeusok pénzérméin figyelhetők meg. A számjegyeket a h., ill. a g. ABC betűi alkották:
Az ÓSZ-ben különösen azokban a könyvekben fordul elő, amelyekben felsorolásról (4Móz, 1Krón) van szó. Számrendszerük egyfelől az egyiptomiak tízes- (4Móz 11,19), másfelől a mezopotámiai hatos számrendszeren alapul, ezek nagyon jól megfigyelhetők az űr- és súlymértékek váltószámainál.
A számok előfordulnak az ún. számmondásokban is, ahol általában az első sorában áll egy szám, második sorában attól eggyel nagyobb és az azt következő versekben sorolja fel a számokkal egyező tényeket. A számnak nem a matematikai jelentősége a fontos, hanem az, hogy a figyelmet a felsorolt tárgyak, lények, események teljességére irányítsa (vö. Ám 1,3-2,6). A felsorolást olyan célból is összeállíthatja, hogy egy bizonyos rejtélyre kíván vele fényt deríteni, ezért a felsoroltakat egy »címszó« alá rendezi. Ezek az események, amelyek önmagukban rejtélyeseknek tűnnek, egymás mellé helyezve elveszítik titokzatosságukat, hiszen sikerült őket rendszerezni, rendszerbe állítani (Péld 30,15-31). Bizonyos számokat sztereotip kifejezésekben használtak anélkül, hogy ezeknek szimbolikus jelentőségük lett volna. A kettő pl. az egy párt (1Móz 6,19; Mk 6,7), a negyven év egy nemzedék életidejét, vagy egy hosszú, pontosan meg nem határozott periódust jelenthet.
SzL
