Prozelita
Prozelita A kifejezés a g. proszélütosz (a proszelthein »odamenni« igéből) magyarosított formája. A fogság utáni zsidóság missziói szókincséből származik és a zsidó hitre áttérőket jelöli.
A fogság utáni zsidóság, hogy a kialakuló antiszemitizmus hatását ellensúlyozza, megpróbálta a pogányok érdeklődését felkelteni a zsidó hit iránt. A hitvédő apologéták komoly missziói tevékenységet fejtettek ki. Az áttérőknek magukra kellett vállalniuk a zsidó áldozati törvényeket, imaelőírásokat és bizonyos etikai parancsokat. Az áttérés foka a vallási és etikai követelmények átvállalásának mértéke szerint alakult, de ettől függetlenül, az ún. »Nóé-fiak parancsolatai« minden áttérő számára kötelező erejűek voltak (e parancsok tiltották a gyilkosságot, a bálványimádást, Isten nevének gyalázását, a vérfertőzést, a rablást és a vér fogyasztását). A prozeliták etikai kötelességeire tekintettel a LXX már egészen rájuk alkalmazza 3Móz 17-26 és 2Móz 12-24 törvényeit. Ez abban is megmutatkozik, hogy a h. gér fogalmát, amelynek a fogság előtti időben semmi köze nem volt a prozelitizmushoz, a 3Móz 17-26-ban és a 2Móz 12-24-ben következetesen proszélüthosz-szal adja vissza. E két törvénygyűjteményen kívül e könyvekben nem is fordul elő a fogalom. Azokat nevezték prozelitáknak, akik bemerítkezéssel, áldozatbemutatással és körülmetélkedés elvégzésével zsidó hitre tértek. Ezek mellett volt még a szebomenoi, ill. foboumenoi csoportja, akik nem metélkedtek ugyan körül, de részt vehettek a zsinagógai istentiszteleten. Ezeket »fél-prozelitáknak« is nevezték.
A diaszpórában szívesen fogadták az áttérőket, a kis lélekszámú zsinagógai gyülekezeteknek ez egzisztenciális érdekük is volt. Palesztinában megoszlottak a vélemények az áttérőkkel kapcsolatban: a szadduceus jogi tradíció szigorú feltételeket szabott, a legnyitottabbak e tekintetben a farizeusok voltak. Sok zsidó hellénista váltakozva használta a prozelita és az »istenfélő« kifejezéseket. A palesztinai és a római sírfeliratok azonban világosan mutatják a különbséget: a prozeliták a zsidók közé temetkeztek, az »istenfélők« viszont a pogányok közé.
Jézus elvetette a farizeusok hittérítő munkamódszerét (Mt 23,15). A pünkösdi események szemtanúi között prozeliták is voltak (ApCsel 2,11). A diaszpórában misszionáló Pál apostol legnyitottabb hallgatói (ApCsel 13,43). A hét diakónus egyike, Nikolaus, Antiókhiából származó prozelita (ApCsel 6,5).
VG
