Miká
Miká h. míkáh, míká'. Ez rövidebb alakja a míkájá, míkájöhú, míkájáhú szónak. Jelentése: Ki olyan, mint az Úr? (Szónoki kérdés, melyre a felelet: senki.) G. Makha, Maakha, Meikha, Meikhaia(s), Mikha, Mikhi.
1. Efraimi férfi neve, aki saját anyjától ellopott 1100 ezüstöt. Anyja elátkozta az ismeretlen tolvajt, majd áldásra változtatta az átkot, amikor megtudta, hogy fia a tettes. Az ezüstből bálványszobrot készíttettek, mely Miká házi szentélyébe került. Előbb Miká egyik fia lett a pap, majd egy vándorló lévita. Dán törzse azonban, amelyet a filiszteusok kiszorítottak örökségéből, és az ország északi részébe vándorolt, erőszakkal magával vitte a lévitát és a bálványszobrot (Bír 17-18). Ez az elbeszélés júdai szemléletet tükröz. A bételi és dám szentélyben folyó istentiszteletet törvénytelennek és már kezdettől fogva bűnösnek tartja. Szomorú érdekesség, hogy a történetben szereplő lévitát és így a Dánban működő papságot mózesi eredetűnek mondja (Bír 18,30; Manassé helyett Mózes olvasandó).
2. Meribbaal fia (1Krón 8,34k; 9,40k). Meribbaal (eltorzított neve Mefibóset; 2Sám 9,12; 16,4; 19,25-31), Jónátán fia, mindkét lábára sánta volt. Dávid irgalmat gyakorolt vele, mert megtartotta Jónátánnal kötött szövetségét (1Sám 18,3; 20,14-17; 23,18; 2Sám 9,1).
3. Míkájehú, Jimla fia (2Krón 18,14-ben Míká) története 1Kir 22-ben és 2Krón 18-ban olvasható. Aháb izráeli király (Kr. e. 874-853) és Jósáfát júdai király (Kr. e. 870-848) idejében prófétált; Illés prófétának is kortársa volt. Ebben az időben véget értek a határvillongások Izráel és Júda közt, sőt sor került arra is, hogy közös hadjáratot indítottak az arámok ellen (1Kir 22,1-4; 2Krón 18,1-3). Először azonban - régi szokás szerint (Bír 20,23.27; 1Sám 23,2.4; 1Kir 12,22-24) - megkérdezték az Urat. Négyszáz próféta egyértelműen győzelmet jövendölt. De Júda királyának a kérésére előhívták Míkájehút, Jimla fiát is. Ő egyike azoknak a prófétáknak, akik Izráelben munkálkodtak; Izráel királya és népe ítélethirdető prófétaként már ismerte. Ezúttal is vereséget jövendölt. Amikor ezt Izráel királya a próféta szokásával magyarázta (1Kir 22,8.18), Míkájehú, Jimla fia olyan látomásra hivatkozik, amely sok ponton hasonlít Ézsaiás és Ezékiel elhívási látomásához (Ézs 6,1-13; Ez 1,1-3,15). Mindhárom próféta részt vehetett isten mennyei tanácsában, láthatta Isten udvartartását, az Őt szolgáló mennyei lényeket, hallotta a szolgálatba küldő szót (Míkájehú, Jimla fia egy »lélek« elküldését, Ézsaiás és Ezékiel a saját küldetésüket), és e küldetés tartalma mindhárom esetben ítéletes: rászedni Ahábot a próféták által (1Kir 22,20-23), megkeményíteni a nép szívét (Ézs 6,8-10), megenni a siratóénekkel, sóhajjal és jajszóval teleírt tekercset (Ez 2,8-3,3). A király a hamis prófétáknak hitt, Míkájehút, Jimla fiát pedig börtönbe vettette. Figyelemre méltó a próféta rendíthetetlenhite: ha csakugyan békében térsz vissza, nem az Úr beszélt általam (1Kir 22,28). A próféta valóban »egészen bizonyosnak tartotta a prófétai beszédet« (2Pt 1,19). Vállalta a küldetésével együtt járó szenvedést is. Sajnos ezen a történeten kívül semmi bizonyosat nem tudunk róla. A prófécia azonban beteljesedett (1Kir 22,29-40; 2Krón 18,28-34). Josephus azonosította őt az 1Kir 20,35-40-ben szereplő névtelen prófétával.
4. Rúben egyik leszármazottja (1Krón 5,3-5).
5. Keháttól származó lévita (1Krón 23,20; 24,24). Apja Abdónnak, akinek fontos szerepe volt a törvénykönyv megtalálásának a történetében (2Krón 34,20).
6. Mikeás, Mikeás könyve: ld. külön címszó alatt.
KD
