Mésa
Mésa 1. Földrajzi név, Joktán fiainak egyik határa (1Móz 10,30).
2. Káléb elsőszülötte (1Krón 2,42).
3. Egy benjáminitának Móáb földjén született gyermeke (1Krón 8,9).
4. Moáb királya a Kr. e.-i 9. szd. második felében. Ld. még MÉSA OSZLOP. Omri (885-874) és Ahab (874-853) királyok idején Móáb Izráel vazallusa volt, tekintélyes természetbeni adót kellett fizetnie Izráel királyának. Áháb halála után azonban Mésa felkelt Izráel ellen és elszakadt tőle (2Kir 1,1; 3,4k). Jórám (852-841) megpróbálta Júda és Edóm (ekkoriban Júda vazallusa: 1Kir 22,48) segítségével visszahódítani, sikerült is mélyen benyomulnia Móáb területére, a hadjárat végül is eredménytelen maradt (2Kir 3,6-27).
Mésa tettre kész uralkodónak mutatkozik be feliratán. Aháb uralma végén már az asszírok fenyegették Izráelt, Izráel erejét lekötötte egy asszírellenes koalícióban való részvétel, ezt használta ki Mésa az elszakadásra, meg persze az uralkodóváltozást. Elfoglalta azokat a városokat, ahonnan az izráeliták ellenőrizhették Móábot, megerősítette É-i városait. (Az izráeli hadjárat D-ről, Edóm felől nyomul be Móábba; 2Kir 3,8.) Gondoskodott városainak vízellátásáról. Betört Gád területére, kiirtotta a lakosságát és más területről telepített oda lakókat. Több területet odacsatolt országához. Volt, amikor végrehajtotta a HEREMet, az ÓSZ-ből is ismert hadiátkot: az elfoglalt város lakosságának teljes föláldozását istene tiszteletére. Építkezéseinél fogoly izráelitákat alkalmazott. Nem szól viszont az izráeli betörésről és fiának feláldozásáról (2Kir 3,26k). A régészet tanúsága szerint nem virágzott fel Móáb ebben az időben. Buzgó tisztelője Kemósnak, a móábiak istenének, akinek áldozóhalmot is építtetett.
