Alamizsna
Alamizsna 1. A szegények, ill. valamilyen okból rászorultak részére nyújtott rendszeres vagy alkalomszerű adomány. A h. cödákáh kifejezés eredeti jelentése az Isten által meghatározott jogrendet, ill. az ennek megfelelő emberi magatartást foglalja magába, így általában az Isten akaratának megfelelő kegyes életfolytatást, amellyel együtt jár a könyörületesség gyakorlása is. A későbbiek során a jelentéstartalom úgy módosult, hogy a cödákáh kifejezetten az alamizsnálkodás terminus technicusává lett.
A nagycsaládba szerveződött Izráelben a családhoz tartozó rászorultak (özvegyek, árvák stb.) jogainak védelme és anyagi támogatása magának a családnak a feladata volt, de voltak olyanok, akik számára ez a lehetőség nem állott fenn, mert magányos jövevények voltak, vagy valamilyen természeti katasztrófa, vagy egyéb körülmény folytán ilyen támogatásra nem számíthattak. A kegyes zsidó számára kötelesség volt az ilyeneken is segíteni (Ézs 58,7; Ez 18,6k). A jóslási kultuszreformot követően a lévitákhoz kapcsolódó vidéki papság is olyan helyzetbe került, hogy rászorult a tehetősebbek anyagi támogatására, az özvegyekkel, árvákkal, és otthontalan idegenekkel együtt. Az ő támogatásukat külön előírások szabályozták: minden harmadik esztendő termésének a tizedét az ő számukra kellett elraktározni (5Móz 14,27k). Hasonlóan a rendszeres alamizsnálkodás gyakorlatát szolgálta az az előírás, amely szerint a gabonaföldek szélén lábon kellett hagyni a termést, ill. a szegények számára a földön kellett hagyni az elhullott kalászokat. Ugyanígy kellett eljárni a szőlővel is (3Móz 19,9kk; vö. Ruth 2,1kk).
A bölcsességirodalom több helyen foglalkozik a rendszeres, ill. az alkalomszerű alamizsnálkodás szükségességével és hasznával (Péld 3,28). A nincstelenen könyörülni annyit jelent, mint Istennek adni kölcsön. A szegényen segítő ember maga sem fog szűkölködni (Péld 28,27). A zsinagógákban kialakult a szegényeken való segítés rendszeres gyakorlata, és hasonlóról tudunk a qumráni közösség életgyakorlatában.
2. A g. eleémoszüné szó jelentése irgalom, könyörület, jóság, de jelenti magát az alamizsnát, ill. a poiein - cselekedni igével együtt az alamizsnálkodás gyakorlását.
Jézus korában az alamizsnálkodás rendszeres gyakorlat volt, és Jézus tanítványaival együtt maga is folytatta a szegényeken való segítés szokását (Jn 13,29kk). Jézus tanításában is szólt az alamizsnálkodás szükségességéről (Mt 19,21 par), de élesen elítélte azt a gyakorlatot, amely szerint az alamizsnálkodás önmutogató, az emberek szemében elismerést kikényszeríteni akaró módon történt. Az ilyen alamizsnálkodáson nincs Isten áldása (Mt 6,1kk). Ugyanakkor az alamizsnálkodás sokkal inkább megfelel Isten akaratának, mint a külsőleges és formális kultikus tisztaságra való törekvés (Lk 11,37kk).
Az ApCsel több helyen is elismeréssel szól azokról, akik alamizsnálkodással bizonyították kegyességüket. Így Tábitáról (ApCsel 9,36) és Kornéliuszról (ApCsel 10,1kk) is megtudjuk, hogy rendszeresen alamizsnálkodtak. De Pál maga is beszámol arról, hogy gyakorolta ezt (ApCsel 24,17).
Az alamizsnálkodás színhelyeként kiemelten szerepel a templom kapuja, ahol az adományokra várakozó koldusok rendszeresen tartózkodtak. Egy ilyen alamizsnát remélő sántát gyógyított meg Péter és János (ApCsel 3,1kk). (Ld. még ADAKOZÁS).
SzCs
