URALOM
URALOM, (ural-om) fn. tt. uralm-at, harm. szr. ~a. Uralkodási hatalom (kisebb vagy nagyobb körben, mely valakit illet, vagy melyet valakinek tulajdonítanak. Uralmat gyakorolni. Uralomra vágyni. Uralma sokra kiterjedt.
.... „Most béke uralmán,
Népemet a nyájtól zaklatja hiába.“
Népemet a nyájtól zaklatja hiába.“
| Arany J. (Buda halála). |
Különösebben: Államkormányzási forma, összetételeiben: egyeduralom (autocratia), népuralom (democratia), papuralom (hierarchia), jobbáguralom, főbbek uralma, (aristocratia), rémuralom (terrorismus). V. ö. URODALOM.
