TELEVÉNY
TELEVÉNY, (tel-e-vény) mn. és fn. tt. televény-t, tb. ~ek v. ~ěk. Szabó D. szerént am. töltevény, öszvehordott, torlott sokféle gaz. Innen újabb használatban, elrohadt növényi testekből, árviz hordta hasonló alkatrészeket tartalmazó iszapokból származott, zsiros, kövér, termelésre legalmasabb, buján sarjadzó föld, melynek tenyésztő erejét a hosszas mivelés még ki nem szivta. Némelyek szerént máskép: korhany. Szigetek, lápok, vizmellékek televény földe. „A legtökéletesebb mag, ha azt sziklára vagy sivár homokra vetjük, nem verhet gyökeret; mig ellenben a látszólag leghibásabb, mely gazdag televénybe esett, faóriássá nőhet fel. Így az emberek kifejlődésénél nem határozhatjuk meg, mit köszön mindenik magának s mit helyzetének.“ B. Eötvös J. (Gondolatok 279. l.).
Nevét a telik, teli szóktól kapta, mennyiben az ily föld termelésre kellő részekkel, bőségesen meg van telve. Alakra nézve hasonló a kelevény, halavány, merevény stb. igékből származott szókhoz.
