TARATTYÚ
TARATTYÚ, TARATYU v. TARATYÚ, (tar-aty-ú, azaz tar-at-ó, tar-at-ú) fn. tt. tarattyú-t. Holmi ócska, ringyrongy eszközök, kopott szerszámok, ruhák, milyeket a zsibárusok szoktak árulni.
„Az igaz barátság ritka mint a fekete hattyu;
A hamis nem tisztán fogontatik, mint a fattyu,
Azért elfutamik mellőled mint egy rosz tarattyu.“
A hamis nem tisztán fogontatik, mint a fattyu,
Azért elfutamik mellőled mint egy rosz tarattyu.“
| Pesti Gábor meséi. (XCIV. mese). |
Némelyek szerént hason jelentésü volna ,csoroszlya’ szóval is. Alapfogalomban és hihetőleg gyökben is egyezik taráta szóval; V. ö. TARÁTA. Mi alakját illeti, olyan, mint pattantyú, sarkantyú, csikoltyu, pergetyű és több mások, melyek részesülőkből alakultak. T. i. magyar elemzéssel törzse az elavult tarat, azaz, mintegy tarrá, kopaszszá, romlottá, fosztorrá tesz; vagy ,taratik’ alakban: fosztorrá lesz. A ty kettőztetése fölösleges, mint az ergettyű (eregető), szivattyú, (szivató) szókban is. Alkalmasint esetleges találkozás, hogy alaphangokra nézve hasonló hozzá a német Trödel, melynek törzse némely nyelvészek szerént tragen volna.
