TŐZEG
TŐZEG, TŐZEK, fn. tt. tőzeg-ět v. tőzek-ět, harm. szr. ~e. 1) Szalmával vagy törekkel öszvegyúrt marhaganéjból vályog formára alakított tüzelő a fanélkül szükölködő helyeken, különösen a szegényeknél. Tőzegnél főzni, tőzeggel fűteni. Tőzeget csinálni, ölbe rakni. Máskép, mint érintők: tőzek. 2) Szélesb ért. megszáradt szarvasmarhaganéj, melyet eredeti mivoltában szintén tüzelőül szoktak használni. 3) Gyeptőzeg, mely alatt némely lapályos helyeknek fűgyökerekből és földből álló fölszinét értjük, mely megszáritva szintén tüzelőnek használtatik.
Törzse tőz, alkalmasint nem egyéb mint az égést jelentő tűz. Apáczai Cserénél 346. l. a tőzek, szénatőzek csakugyan jelent szénapernyét, azaz, tűz által megemésztett szénát. B. Orczy Lőrincz egészen tűzék-nek mondja.
„Nem a kormos bogrács, ki büdös tűzéktől,
Hoz neked vendéget alsó felső széltől“
Hoz neked vendéget alsó felső széltől“
| A Bugaczi Csárda. |
Szabó Dávidnál eléjön ,tőzök’ alakban is.
