SZELENTYŰ
SZELENTYŰ, (szel-ent-ő) fn. tt. szelentyű-t, tb. ~k. Billentyű, mely bizonyos öbölre, csőre, gépre stb. alkalmazva, s meg-meg nyitva szelet üt, vagy a levegőnek szabad járást enged. Azon tyú tyű végzetű szók osztályába tartozik, melyek eredeti alakban igenevek, mint: csörgetyű, förgetyű, pattantyú, ezek helyett: csörgető, főrgető, pattantó stb.
