RÖCS
RÖCS, elavult fn. melyből röcsk v. röcsök és röcsköl, röcskös eredtek. Ezeknek jelentéseiből (lásd alább) az tünik ki, hogy a röcs egy értelmü a szintén elavult roncs törzszsel, melyből roncsol ige származott, és hasonló a lucs, locs, pocs, mocs gyökökhöz, mennyiben hasonló származékok alapját teszik; u. m. röcsk, röcsköl, röcskös; lucsk, lucskol, lucskos; pocsk, pocskol, pocskos; mocsk, mocskol, mocskos. A ,röcs’ gyök a testnek gyurás, teperés által idomtalanná lett, roncsolt állapotát jelenti.
