POLYVA
POLYVA, fn. tt. polyvá-t. Általán a füvek, különösen gabonanemüek magvait takaró burok, mely cséplés, nyomtatás, ütésverés, dörzsölés stb. által a magról lehúll. Búza-, rozs-, árpa-, zab-, széna-, majoránnapolyva. Szórás, rostálás, pelelés által polyvától megtisztítani a gabonát. A polyvát elviszi a szél. Az arany tüzben tisztúl, a polyva megég. (Km.). Polyvával kevert agyagból faltapaszt gyúrni. A növénytanban különösebben a pázsitfűvek virágát kivülről takaró szerv. (Gluma). Szélesb. ért. a száraz füveknek letöredezett apró hulladékai, melyektől különbözik az öszvezuzott fűszárakból álló törek.
A polyva tájdivatosan pelyva, mint golyva gelyva. Alapértelménél fogva, mint magtakaró burok gyökre nézve megegyezik a pólya s rokon a bula, bulái, bulázó, vagy bulya, bulyál, bulyázó szókhoz. Egyezik vele a csagataj bolga, latin palea, és szláv pleva, pljéva, plezi. V. ö. ONDÓ.
