PAJTÁS
PAJTÁS, fn. tt. pajtás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Értelmére s elemzésére nézve l. BAJTÁRS. Egyébiránt az is lehető, hogy bajtárs és pajtás eredetre nézve különböznek, t. i. amaz öszvetett szó a baj és társ elemekből, emennek gyöke pedig pajta, mely a héber bajith szerént házat is jelent, miszerint pajtás annyi volna, mint egy pajtában (házban) lakó. Így értelmezik ezt Bíró Márton és Baróti Szabó D. Egyezik vele e fejtegetés szerént az egyszerü társ, mely elemezve tár-os a házat jelentő ,tár’ gyöktől, tehát táros v. társ am. velünk egy tárban (házban) lakó. V. ö. TÁRS. Vámbéry szerént a törökben és csagatajban eléjön bajtas am. lelki barát.
