OLT, (3)
OLT, (3), (ol-t) elavult törzsige, melyből oltalom, oltalmaz, és származékaik erednek, melyek mind bizonyos veszélynek eltávolítására vonatkoznak, s rokonaik az ó igétől: óvás, ovakodik, ovatos. Tiszta gyökhangja a távolra vonatkozó o, melyből megnyújtva lett ó avitus, távol időbeli, és ó cavet, azaz: magát valamitől, vagy valamit magától, mint roszat távolít, megnyujtva ol, v. ól, v. ov, v. óv, amazokból leszen old, v. óld, valaminek kötelékeit szétválasztja, és olt, v. ált, valakit a fenyegető rosztól elválaszt, eltávolít, és oltalom, óltalom, mi általa rosz eltávolíttatik; emezekből a palóczos ovd, v. óvd, továbbá a közdivatú ovakodik, v. óvakodik, ovatos, v. óvatos, és társaik. Alapfogalomra mind ezektől különbözik azon olt, mely alvásra, továbbá azon másik olt, mely növények nemesítésére vonatkozik.
