MORZSA
MORZSA, (mor-os-a) fn. tt. morzsá-t, kics. ~cska. Általán, azon kis töredékek, melyek dörzsölés, törés, metszés által bizonyos szilárd testektől elhullanak. A követ, sót, kemény agyagot morzsákra törni. A kemény tésztát morzsákra reszelni. A száraz kenyérből, ha metszik, morzsák hullanak el. Innen ezen öszvetételelt: kenyérmorzsa, sómorzsa, kőmorzsa, földmorzsa, turómorzsa, tésztamorzsa. Átv. ért. jelent igen kicsit, igen keveset. Egy morzsát sem hagyott benne. Kérlek, csak egy morzsát adj belőle. Morzsa gyerek, am. igen kicsin. Ez értelemben rokon a csep szóhoz, mely szintén népnyelven kicsit, keveset jelent.
Minthogy a morzsák törés, erőszakos elválasztás által keletkeznek: innen a morzsa szónak a természettel legegyezőbb elemzése ez, hogy gyöke a hangutánzó mor (megfordítva: rom) , s hogy eredeti alakjában mor-os-a, azaz morosó, öszvehúzva: morsa (a székelyeknél), morzsa (általánosabban), mint: dörösöd, dörzsöl, pörösöl, pörzsöl, lebesel, lebzsel, habosol, habzsol stb. alaphangra és értelemre rokonai: murugy, murva, parázs, sőt a mor gyökkel por is, honnan porhanyó stb. Hasonló hozzá a német Brosame, melyet Adelung a régi brosen szótól származtat. Ide sorozhatók a német morsch és mürbe melléknevek is.
