ITCZE
ITCZE, (talán: ejt-cze v. eit-cze, t. i. kis ejtés, l. alább) n. tt. itczét, harm. szr. itczéje. Némelyek szerént ugyanazon gyökből eredt az iszik igével, s törzsöke az elavult fn. it, melyből kicsinyező képzővel lett it-cze, azaz kisebbféle italmérték, italadag. Vidéki tájszólással egyszerüen i-cze. Ezen elemzés ellen fölhozhatni, hogy az iszik ige gyöke mélyhangu ragokat és képzőket vesz fel, s e szerént itcze helyett itcza volna rendén. A hangrenddel egyezőbb, de szintén kétes elemzés az, mely szerént itcze, am. ig-cze, azaz mértékecske, a határt, mértéket jelentő ig törzsökből, mely az igen (fölötte, mértéken túl) határozóban magashangú képzőt vesz fel. Azonban hangra és értelemre rokon vele az elavult ejtel, mely Molnár A. magyarázata szerént am. justa, media, cotula. Ennek törzsöke ejt v. eit, mint italé it, ételé ét, melyből aztán kicsinyező képzővel származhatott ejt-cze v. eit-cze is, ebből pedig: it-cze. 1) Híg árúk és testek kisebbszerű mértéke. Egy közönséges magyar akóban 64 itcze van. Két itcze tesz egy pintet. Az itczének fele: messzely. Itcze bor, pálinka, ser. Itcze víz, tej, tejfel. Itczével mérni a bort, sert. Kocsmárosné egy itcze bort, hadd igyam. Szent Mihály nap után egy itcze víz, két itcze sár. (Km.). Itcze számra hordatni a bort. Itczénként mérni a pálinkát. Kocsmárosné kápolnája a pincze, imádságos könyvecskéje az itcze. (Népd.). Igen eljár ő is az oly itczével, azaz szemtelen buja ember. (Km.). 2) Némely száraz árúk, különösen gabona, hüvelyes vetemények stb. mértéke. A pozsonyi mérőben rendesen 70 v. 72 itcze foglaltatik. Egy itcze árpa, dara, köles. Egy itcze bab, borsó, lencse. A csikot is vesszőből font itczével szokták mérni. A magyarországi itczék között történeti nevezetességü a czinkotai itcze, azaz nagy itcze.
