IJED
IJED, (i-j-ed v. í-ed) önh. m. ijed-tem, ~tél, ~t v. ~ětt. Gyöke vagy a mozgást, vagy pedig a felsikoltást jelentő i v. í, melyből ed képzővel lesz í-ed v. i-ed, mint a régieknél gyakran eléjön, pl. a Debreczeni Legendáskönyvben: „És megiedvén mind földre esének.“ Innen az i egyszerüen j-vé változván a székelyeknél jed alakban jön elé: „a tizedik szomszédot is kitörte a nagynyavaja jedtibe.“ Kriza J. Annyit tesz, mint mozzan, mozdúl, különösen félelemből remeg, megrázkódik; vagy megrezzenésből felsikolt. A bival megijed a veres posztótól. Nem minden széltől ijed meg. (Km.). Elijedsz tőle, ha meglátod. Álmából felijedt. V. ö. IJEDÉS.
