ÉGVÉNY
ÉGVÉNY, (ég-vény) fn. tt. égvény-t, tb. ~ěk. A vegyészetben az alkali nevű éleg (l. ÉLEG) magyar neve, mely t. i. a vízben könnyen felolvad; íze lúgnemű és maró tulajdonságú, az állati szerves szöveteket feldúló hatással, sok kék növényt zöldre, a sárga kémpapírt barnára, a savak által megvörösödött kémpapírt kékre változtatja, s a legerősebb alj (basis). Ilyen a haméleg, szikéleg, lavéleg stb. (Török József).
