Legatus.
Legatus. – 1. Követe a római vagy valamely idegen államnak. Minthogy az idegen államokkal való érintkezésben a senatus volt a római állam képviselője, az választotta ki s látta el megbízással és utasításokkal a legkiválóbb senatorokat, hogy mint a római állam követei a római nép hevében valamely idegen állammal béketárgyalást folytassanak, valamely határozatot vagy üzenetet vele közöljenek stb., miről ismét a senatus előtt tartoztak jelentést tenni s beszámolni. Viszont a külföldi államok követei is a senatus előtt tettek eleget megbízásuknak. Romába érkeztük után először is a quaestoroknál jelentkeztek, mert azok dolga volt gondoskodni elszállásolásukról és élelmezésükről. A görög követek tartózkodóhelye Graecostasis volt a forumon; a villa publiában is, mely Kr. e. 438-ban épült a Mars mezőn, volt egy osztály fentartva idegen követek számára. Ellenséges népek követei a Tiberisen túl vártak kihallgatásukra. A kihallgatás a Curia Hostiliában történt. Mikor a senatus maga elé bocsátotta őket (senatum dare legatis), előadták megbízásukat, azután kivonultak azon időre, míg a tanácskozás folyt; ezután ismét előhivták őket s a tanácsülés vezetője közölte velük a határozatot. Minthogy a provinciák küldöttei év eleje felé szoktak a tanács elé járulni a lelépett helytartóra vonatkozó elismerő irattal (laudatio) avagy panaszukkal (communia postulata), a lex Gubinia (Kr. e. 67) elrendelte, hogy februarius folyamán a senatus minden nap első sorban az idegen követeket hallgassa ki. Cic. ad. Qu. fr. 2, 13, 3. – 2. Hadsegédek. Hadvezérek mellett igen korán találunk a senatustól kirendelt segédeket, hol állandó hol pedig ideiglenes alkalmazásban. Liv. 2, 20. 3, 70. 4, 17. 8, 32 stb. Dion. 6, 12. 9, 14, Sall. Jug. 46, 7. 50, 1. 57, 2. 90, 2. Valódi állandó legatus kiküldése azonban a helytartók segédeiül a senatus által csak későn, kb. Kr. e. a 2-ik században lőn bevett szokássá. Pol. 6, 35, 4. 35, 4, 5. Föladatuk az volt, hogy a helytartót közreműködésükkel és tanácsukkal, részint a haditanácsban részint pedig mint segédek vagy helyettesek támogassák. Varr. 5, 87. App. b. c. 1, 38. Pol. 6, 35. 4. Ezen álláshoz mindjobban megkövetelték a senatori rangot s a tisztek közül főleg azokat vették tekintetbe, kik állásuknál vagy származásuknál fogva közel állottak a senatushoz. Plut. Cat. min. 9. Caesar a gallus háborúban az egyes legiók élére egy-egy legatust állított (legatus legionis), mely intézmény azután a császárság alatt teljesen kifejlődött. Caes. b. g. 1, 52. 2, 20. 5, 1. Tac. hist. 3, 9. CIL III, 605. V, 3334. – 3. Császárkori legatusok: a) legati Caesaris v. legati Caesaris pro praetore consulari protestate v. legati consulares, a császári provinciák helytartói (l. Provincia, 2 és Propraetor); b) legati legionum (l. fönt, 2), a kik a városi praetorokkal egyenlő rangban a helytartó alá voltak rendelve. CS. JÓ.
