Asconius,
Asconius, teljes neve Q. Asc. Pedianus, Cicero híres értelmezője, valószinüleg Pataviumban született Kr. u. 3. vagy valamivel előbb, Claudius és Nero császárok alatt írt és állítólag 88-ban halt meg, miután az utolsó 12 évben vak volt. A Cicero beszédeihez fiai számára írt commentariusokból 1416-ban St. Gallenberg egy codexben, a mely utóbb elveszett, 5 beszédhez részben hiányos töredékeket találtak. Ezek a beszédek a Piso elleni, a Cornelius, Scaurus és Milo mellettiek és in toga cand. Az értelmezések tisztán történelmiek és úgy tárgyilag, mint szép irályuk által kiválók. Nem áll ez a divinatio in Caeciliumhoz és a Verrinákhoz 1–3 írt commentárokról, a melyek, noha ugyanabban a codexben találtattak, terjengősek, nem classikus nyelven irottak, csaknem kizárólag grammatikai magyarázatok s legfeljebb a 4. századból valók. Legjobb kiadásai: a scholiasták közt Cicero kiadásában Orelli- és Baitertől (1833), még inkább Kiessling A. és Schöll R.-től (1875). Asc. elveszett művei: contra obtrectatores Vergilii, vita Sallustii és Symposion. Főmunka Asconiusról Madvigtól (1828) egy függelékkel (1829). SZ. J.
