Póznyelv.
Póznyelv.
Az állatok társas » viselkedésének szinte valamennyi területén - a szexuális magatartásban, a » területvédelemben, a » hatalmi rangsor kialakításában stb. - fontos szerephez jut a testtartások, kifejező mozdulatok, » mimikai jelzések nyelve, azaz a ~. Minél magasabbrendű az állat, annál bonyolultabb, gazdagabb a pózkincse, mozdulatrepertoárja.
A kutya rendkívül gazdagon, árnyaltan képes kifejezni érzelmeit, hangulatait. Az öröm pl. megnyilvánul az állat egész testének felfrissülésében; a csillogó szemben, a farok felemelésében és csóválásában, a rövid, boldog vakkantásokban és az ugrálásban. A szomorúság érvényre jut a fül és a farok lekonyulásában, a szinte élettelen viselkedésben, a testtartásban, a járás bágyadtságában. A meglepetés és csodálkozás kikerekíti a szemet, a testet pedig feszessé teszi. Őrködéskor a kutya megfeszíti egész testét, izmait, füle feláll, orrát kissé a levegőbe emeli, orrlyuka és farka állandóan mozgásban van, mellső lábát pedig gyakran - mintegy ugrásra készen - felemeli.
Dühében szőre felborzolódik, fülét hátracsapja, ajkait felhúzza, fogait kivillantja, kihúzza magát, hogy minél félelmetesebbnek lássa ellenfele. Támadó hangulatban az állat szőre a gerince középvonala mentén felborzolódik - a vállaktól egészen a farok közepéig. Rendkívül agresszív hangulatban ezeken a testrészeken a szőrzet 2-5 másodpercen belül felborzolódik. Enyhén agresszív állapotban mintegy 30 sec-ba is beletelik, amíg ez a hormonális úton kiváltott reakció megjelenik. A farkasnál egyébként a gerinc és a farok középvonala sötét színű. A hát szőrzetét felmeresztő farkas tehát ezt a sötét részt kihangsúlyozza, s ily módon az állat nagyobbnak (tekintélyesebbnek) látszik. A kutyáknál a hátszőrzet gyakran egyszínű; sima szőrű kutya hátán azonban a felmeresztett szőrvonal sötét csíknak tűnik, ha a kutya nem túlzottan világos színű. Jellegzetessége még a hevesen agresszív hangulatú kutyának a határozottan merev tekintet; az a kutya, amelyik fél, soha nem tekint ellenlábasára ily módon.
Az ijedt kutya a farkát lábai közé húzza, testét begörbíti és úgy hátrál. A félelem fokozza ezt a helyzetet: a kutya nyögni kezd, többé-kevésbé elveszti uralmát az izmai felett, sőt az aggódás legmagasabb fokán vizeletet v. bélsarat üríthet (» Félénkség). Az ijedt kutya mindig hátrafelé lelapítja (lesunyja) füleit, egyidejűleg szája sarkait messze hátra húzza. A játékos hangulat ugyancsak egyértelmű a másik kutya számára: nagyon is jól megérti, hogy a másik kergetőzésre v. ugrándozásra akarja késztetni. Ez a viselkedés sajátos módon támadó és egyszerre alázatos pózok keverékéből áll; van olyan eb, amelyik ilyenkor lefekszik a hátára és így fejezi ki "jóindulatát", a másik esetleg kicsit megharapja társa fülét, és máris kezdődhet a játék.
Az » önmutogatás csak különféle mozgásoknak a szokásosnál kissé erőteljesebb, határozottabb v. éppen lassúbb végrehajtása. A kutya ezzel saját erejét és fölényét szemlélteti ellenfelei előtt. Harcra készüléskor ez a demonstrálás teljes mozdulatlanságba mehet át; ilyenkor izmai megfeszülnek, morog, ha erősebbnek érzi magát, szemeit mereven ellenfelére szegezi. A behódoló gesztus ugyancsak jellegzetes és egyértelmű pózokban nyilvánul meg (» Rangsorvita).
A kutyák rendkívül ritkán értik félre egymás viselkedését; ált. azonnal megértik pl. a fajtárs támadó, fenyegető viselkedését még akkor is, ha az 50 m távolságra tartózkodik. Az agresszív kutya világosan jelzi szándékát, amelyet elárul a merev testtartás, a leszegett fej, a felálló fül és a kiszemelt áldozat felé való fenyegető közeledés. A barátságos kutya viszont úgy közeledik, hogy feje egy szintben van testével, füleit hátracsapja, a farkát pedig lazán tartja.
Öröm
Támadó hangulat
Gyanakvás
Játékos hangulat
