Zsolt 90
Zsolt 90
Zsolt 90.1
(Mózesnek, az Isten emberének imája.) Uram, te voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre,
Zsolt 90.2
mielőtt a hegyek kiemelkedtek, mielőtt a föld és a világ kialakult. Isten, te öröktől fogva vagy, s örökké!
Zsolt 90.3
Te a halandót ismét porrá teszed. Így szólsz: „Emberek fiai, térjetek oda vissza!”
Zsolt 90.4
Mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás.
Zsolt 90.5
Hamar elragadod őket, olyanok, mint a reggeli álom, mint a sarjadó fű:
Zsolt 90.6
reggel kihajt, kizöldül, estére lekaszálják és elszárad.
Zsolt 90.7
Valóban semmivé leszünk haragod előtt, megzavarodunk neheztelésedtől.
Zsolt 90.8
A szemed elé állítottad bűneinket, arcod világosságában látod vétkeinket.
Zsolt 90.9
Minden napunk haragodban múlt el, éveinket egyetlen sóhajként éltük át.
Zsolt 90.10
Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad.
Zsolt 90.11
Ki mérheti föl haragod erejét, ki fél eléggé haragod hevétől?
Zsolt 90.12
Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére!
Zsolt 90.13
Fordulj felénk újra, Uram! Miért késel oly soká? Légy irgalmas szolgáidhoz,
Zsolt 90.14
üdíts fel minket irgalmaddal, hogy ujjongjunk és örüljünk ezentúl minden nap.
Zsolt 90.15
Vidíts fel a napokért, amelyeken próbára tettél, az évekért, amelyekben nyomorogtunk.
Zsolt 90.16
Nyilvánítsd ki művedet szolgáidnak, s gyermekeik előtt tárd fel dicsőséged!
Zsolt 90.17
Az Úr jósága virrasszon fölöttünk, őrizd meg a kezünk munkáját!
