Zsolt 42
Zsolt 42
Zsolt 42.1
(A karvezetőnek - Korach fiainak tanítókölteménye.)
Zsolt 42.2
Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram.
Zsolt 42.3
Lelkem szomjazik az Isten után, az élő Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát?
Zsolt 42.4
Könny a kenyerem nappal és éjjel, ha naponta mondják: „Hol marad Istened?”
Zsolt 42.5
A szívem megdobban, ha arra gondolok, hogyan vonultam be a fönséges sátorba, az Úr házába, ujjongás és énekszó közepette a vidám ünnepi közösséggel.
Zsolt 42.6
Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét
Zsolt 42.7
és Istenemet! A lelkem roskadozik, amikor a Jordán földjén a Hermon felől rád gondolok, te kicsi hegy.
Zsolt 42.8
Örvény hívja az örvényt vizeid zuhogásában, s minden örvényed és hullámod rám zúdul.
Zsolt 42.9
Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltető Istenemet.
Zsolt 42.10
Így szólok Istenhez: Sziklám vagy, miért feledkeztél meg rólam? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva?
Zsolt 42.11
A velőmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, ha naponta mondják: „Hol maradt Istened?”
Zsolt 42.12
De miért vagy szomorú, lelkem, és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!
