Zsolt 143
Zsolt 143
Zsolt 143.1
(Dávid zsoltára.) Halld meg, Uram, imámat, te, aki hűséges vagy, halld meg kérésemet! Hallgass meg igazságod szerint!
Zsolt 143.2
Ne menj ítéletre szolgáddal: az élők közül senki sem igaz színed előtt.
Zsolt 143.3
Az ellenség üldözi lelkemet, a földre tiporja életemet. A sötétbe taszít, mint aki már meghalt.
Zsolt 143.4
A lélek eleped bennem, a szív szinte megdermed bensőmben.
Zsolt 143.5
Régmúlt napokra gondolok, elmélkedem összes tettedről, átgondolom, amit kezed művelt.
Zsolt 143.6
Kitárom feléd a kezem, lelkem utánad szomjazik, mint a kiaszott föld.
Zsolt 143.7
Siess, Uram, hallgass meg, nézd, eleped a lelkem! Ne fordítsd el tőlem arcodat, mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak.
Zsolt 143.8
Reggelente hadd érezzem jóságodat, hiszen bízom benned. Mutasd meg, melyik úton járjak, hozzád emelem a lelkem.
Zsolt 143.9
Ments meg ellenségeimtől, Uram, hozzád menekültem.
Zsolt 143.10
Taníts meg, miként teljesítsem akaratod, hisz te vagy az én Istenem. A te jó lelked vezessen a sima úton,
Zsolt 143.11
nevedért teremts belém életet, Uram, s jóságodban vezess ki a gyötrelemből!
Zsolt 143.12
Irgalmadban semmisítsd meg ellenségemet, tedd ártalmatlanná, akik szorongatják a lelkem, mert, nézd, én a szolgád vagyok.
