Zsolt 120
Zsolt 120
Zsolt 120.1
(Zarándokének.) Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, és ő meghallgatott.
Zsolt 120.2
Mentsd meg lelkemet, Uram, a gonosz ajaktól, mentsd meg az álnok nyelvtől!
Zsolt 120.3
Mivel fizessen neked, te csalárd kígyó, te álnok nyelv?
Zsolt 120.4
A harcosnak hegyes nyilával, s a bozótnak izzó tüzével!
Zsolt 120.5
Jaj nekem, hogy a Mesekben kell időznöm és Kedár sátraiban kell laknom!
Zsolt 120.6
Lelkem már túl soká tartózkodik azok közt, akik a békét gyűlölik.
Zsolt 120.7
Békét akarok, de hogyha beszélek, az nekik háború.
