Jób 8
Jób 8
Jób 8.1
Ekkor Bildád szólt és így válaszolt:
Jób 8.2
Meddig akarsz még ily módon beszélni? Mint dühöngő vihar, szállnak szádból a szók.
Jób 8.3
Isten tán kiforgathatja a törvényt, visszájára fordíthatja a Mindenható az igazságosságot?
Jób 8.4
Hogyha gyermekeid vétettek ellene, a saját gonoszságuknak estek áldozatul.
Jób 8.6a
De ha te magad tiszta vagy és igaz,
Jób 8.5
keresd az Istent, és fohászkodj a Mindenhatóhoz!
Jób 8.6b
Minden bizonnyal irgalmas lesz hozzád, visszaadja otthonod, mihelyt rászolgálsz.
Jób 8.7
Ha korábbi szerencséd kevés lett volna, hatalmas, nagy lesz az, amit cserébe ad.
Jób 8.8
Kérdezgesd a letűnt nemzedéket, vedd fontolóra az atyák bölcsességét.
Jób 8.9
Mi csak tegnapiak vagyunk, s mit sem tudunk, napjaink a földön átsuhanó árnyak,
Jób 8.10
de ők tanítanak s szólnak hozzád, az ő bölcsességük szülte e szavakat:
Jób 8.11
„Ahol nincsen mocsár, terem-e nád ottan, s megnő-e a káka, ha víz nem tör elő?
Jób 8.12
Javában virágzik, vágásra nem érett, és máris elszárad, előbb más füveknél.
Jób 8.13
Így járnak mind, akik feledik az Istent, az istentelen vágya csak ábránd, mit sem ér.
Jób 8.14
Úszó ökörnyál a reménysége, póknak hálója minden birodalma.
Jób 8.15
Házába fogódzik, de az nem tartja, kapkod utána, de nincs semmi tartása.
Jób 8.16
Életnedvtől duzzad, mikor rásüt a nap, szálai egészen ellepik a kertet.
Jób 8.17
Kőrakáshoz köti szálai gyökerét, a kőrakás ölén élelmet talál.
Jób 8.18
De ha elhagyja helyét, az megtagadja: „Nem ismerlek téged, sohasem láttalak!”
Jób 8.19
Így halálát leli bizonnyal az úton, s máris idegenek sarjadnak a helyén.
Jób 8.20
Isten nem veti el sohasem a jámbort, és nem fogja kézen a gonosztevőt.
Jób 8.21
Nevetéssel tölti még meg szádat, ujjongó dalokat fakaszt ajkadon.
Jób 8.22
Gyűlölőid meg szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátra megsemmisül.”
