Jób 13
Jób 13
Jób 13.1
Nézzétek, szememmel ezt én mind láttam, fülemmel hallottam és jól megjegyeztem.
Jób 13.2
Amiket ti tudtok, azt mind tudom én. Nem állok semmiben hátrább, mint ti álltok.
Jób 13.3
De mégis beszélni szeretnék a Mindenhatóval, vitába szeretnék szállni az Istennel.
Jób 13.4
Ti csupán hazug képmutatók vagytok, orvosok egy szálig, akik mit sem érnek.
Jób 13.5
De ha legalább hallgatni tudnátok, hogyha hallgatnátok, bölcsebbek volnátok.
Jób 13.6
Kérlek, hallgassátok meg a panaszaim, figyeljetek ajkam pörlekedésére.
Jób 13.7
Hamis beszédekkel mentitek az Istent, tán még hazudnátok is a védelmére.
Jób 13.8
Pártjára akartok talán bizony állni, Isten ügyvédjei szeretnétek lenni?
Jób 13.9
Jól vizsgáznátok-e, ha levizsgáztatna? Becsapnátok őt is, mint az embereket?
Jób 13.10
Kemény feddésben részesít titeket, hogyha titkos módon a személyt nézitek.
Jób 13.11
Magas méltósága nem riaszt titeket? Nem támad bennetek láttán aggodalom?
Jób 13.12
Mondásaitokat csak hamuba írják, védősáncaitok agyagból épülnek.
Jób 13.13
Legyetek most csendben, hadd beszéljek! Aztán jöjjön, aminek jönnie kell!
Jób 13.14
Húsomat fogam közt magam fogom vinni, s a kezembe veszem életemnek sorsát.
Jób 13.15
Öljön hát meg! Úgy sincs semmi reménységem. De hogy utam igaz, azt kimutatom!
Jób 13.16
Hisz már ez maga is mentségemre szolgál, mert a bűnös nem mer színe elé lépni.
Jób 13.17
Figyeljetek tehát szavamra pontosan! Amit mondok, az hatoljon fületekbe!
Jób 13.18
Lám, készen állok az ítéletre, és nagyon jól tudom, hogy igazam van.
Jób 13.19
Ki az, aki velem perbe akar szállni? Kész vagyok hallgatni, akár meg is halni.
Jób 13.20
Két dologtól szeretném, hogyha megkímélnél, akkor nem bújok el a színed elől.
Jób 13.21
Az egyik, hogy vedd le rólam a kezedet, ne kelljen előtted félelemben élnem.
Jób 13.22
Aztán szólíts, és én megfelelek neked, de én szóljak előbb, s te csak választ adj.
Jób 13.23
Mekkorák lehetnek bűneim, hibáim? Fedd fel adósságom s minden gonosztettem!
Jób 13.24
Miért rejted el arcodat előlem, miért veszel olybá, mint ellenségedet?
Jób 13.25
Hulló falevelet akarsz ijesztgetni, kiszáradt pozdorját üldözőbe venni?
Jób 13.26
Keserű dolgokat írsz elő számomra, ifjú botlásaim írod rovásomra.
Jób 13.27
Te zártad a lábam kalodába, minden utamat szemmel tartod, és vonást húzol a lábam körül.
Jób 13.28
Mint a pudvás fa, szétesik életem, mint a ruhadarab, amit molyok rágnak.
