Tób 4
Tób 4
Tób 4.1
Egyszer eszébe jutott Tobitnak a pénz, amelyet Gábaelnél hagyott, a médiai Rágesben.
Tób 4.2
Azt mondta magában: „Halálomat kívántam. Miért nem hívom hát fiamat, Tóbiást, és beszélek vele erről a pénzről, mielőtt még meghalnék?”
Tób 4.3
Magához hívatta hát a fiát, Tóbiást, és így szólt hozzá: „Ha meghalok, temess el illendőképpen. Becsüld meg anyádat. Ne hagyd el egész életedben. Tégy kedvére és ne bántsd meg.
Tób 4.4
Ne felejtsd el fiam, hogy mennyi mindent állt ki érted, amíg méhében hordott. Ha meghal, temesd mellém, ugyanabba a sírboltba.
Tób 4.5
Fiam, légy mindig hű az Úrhoz. Ne vétkezz, és ne szegd meg a parancsait. Egész életedben a jót tedd és ne járj az igazságtalanság útjain.
Tób 4.6
Mert ha az igaz úton jársz, minden vállakozásod sikerrel jár, mint a többieknek is, akik az igazságot szolgálják.
Tób 4.7
Adj alamizsnát a vagyonodból. Ne fordítsd el arcodat a szegénytől soha, s akkor Isten sem fordítja el arcát tőled.
Tób 4.8
Amennyi vagyonod lesz, aszerint segíts másokon: ha sok lesz, adj többet, ha kevés lesz, adj kevesebbet, de ne feledkezzél meg a jótékonykodásról.
Tób 4.9
Így szép kincset gyűjtesz magadnak az ínséges napokra.
Tób 4.10
Az alamizsna ugyanis megment a haláltól és attól, hogy a sötétségre kerülj.
Tób 4.11
A Magasságbeli ugyanis úgy tekinti az alamizsnát, mintha neki adnánk értékes áldozati adományt.
Tób 4.12
Óvakodj, fiam, mindenfajta kicsapongástól. Feleséget őseid nemzetségéből végy magadnak. Ne végy el idegen asszonyt, aki nem tartozik atyád törzséhez, mert mi a próféták nemzetsége vagyunk. Noé, Ábrahám, Izsák és Jákob az ősatyánk. Emlékezz csak arra, fiam, hogy ők mind a rokonságunkból vettek feleséget, és áldottak voltak gyermekeikben. Utódaiké lesz - örökségképpen - az ország.
Tób 4.13
Szeresd hát, fiam, a testvéreidet, és ne vesd meg őket, néped fiait és leányait, hanem közülük végy feleséget. Mert hiszen a gőg romlást okoz és sok nyugtalanságot. A tétlenség pedig szegénységgel és ínséggel jár. A tétlenség szüli az éhséget.
Tób 4.14
Éjszakára ne maradjon nálad egyetlen munkásnak a bére sem, hanem fizesd ki rögtön. Ha Istennek szolgálsz, megtérül. Vigyázz magadra, fiam, minden tettedben, és tudd mindig, mit csinálsz.
Tób 4.15
Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd. Ne igyál annyi bort, hogy részeg légy tőle, ne kísérjen életutadon az iszákosság.
Tób 4.16
Oszd meg kenyeredet az éhezőkkel és ruhádat a rongyoskodókkal. Fölöslegesedből adj alamizsnát, és szemed ne legyen irigy, amikor alamizsnát adsz.
Tób 4.17
Tedd a kenyeredet és öntsd a borodat az igazak sírjára, és ne add a bűnösöknek.
Tób 4.18
A bölcs emberektől kérj tanácsot, és ne vess meg semmi hasznos tanácsot.
Tób 4.19
Minden időben magasztald Istent, az Urat, és tőle kérd, hogy az egyenes úton járhass, s hogy útjaid és szándékaid jó véget érjenek. Egy népnek sem adatott meg a bölcsesség, hanem az Úr ad minden jót. Akit akar, azt fölemeli, akit akar, azt megalázza egészen az alvilág fenekéig. Édes fiam, ne feledd el tanácsaimat, ne vesszenek ki szívedből!
Tób 4.20
Aztán, fiam, azt is elmondom neked, hogy tíz talentum ezüstöt letétbe helyeztem a médiai Rágesban Gábaelnél, Gábri fiánál.
Tób 4.21
Ne félj, fiam, hogy szegények lettünk. Ha istenfélő leszel, és távol tartod magadat a bűntől, és azt teszed, ami kedves az Úr, a te Istened szemében, akkor gazdag leszel.”
