Jób. 13
Jób. 13
Jób. 13.1
Ímé, mindezeket * látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
Jób. 13.2
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
Jób. 13.3
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
Jób. 13.4
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
Jób. 13.5
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre * lenne.
Jób. 13.6
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
Jób. 13.7
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, * és ő érette szóltok-é csalárdságot?
Jób. 13.8
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
Jób. 13.9
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
Jób. 13.10
Keményen megbüntet, * ha titkon vagytok is személyválogatók.
Jób. 13.11
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem * nem száll-é rátok?
Jób. 13.12
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
Jób. 13.13
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
Jób. 13.14
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám * markomba lelkemet?
Jób. 13.15
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
Jób. 13.16
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató * nem juthat elébe.
Jób. 13.17
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
Jób. 13.18
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
Jób. 13.19
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
Jób. 13.20
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
Jób. 13.21
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen * engem.
Jób. 13.22
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
Jób. 13.23
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
Jób. 13.24
Mért rejted el * arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Jób. 13.25
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
Jób. 13.26
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak * vétkét örökölteted velem?!
Jób. 13.27
Hogy békóba teszed * lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Jób. 13.28
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
