2 Móz. 11
2 Móz. 11
2 Móz. 11.1
Az Úr pedig monda Mózesnek: Még egy csapást hozok a Faraóra és Égyiptomra; azután elbocsát titeket innen; a mikor mindenestől elbocsát, űzve hajt el titeket innen.
2 Móz. 11.2
Szólj azért a népnek füle hallatára, hogy kérjenek a férfi * az ő férfitársától, az asszony pedig az ő asszonytársától ezüst edényeket és arany edényeket.
2 Móz. 11.3
Az Úr pedig kedvessé tevé a népet az Égyiptombeliek előtt. A férfiú Mózes is igen nagy vala Égyiptom földén a Faraó szolgái előtt és a nép előtt.
2 Móz. 11.4
És monda Mózes: Ezt mondja az Úr: Éjfél körűl kimegyek Égyiptomba.
2 Móz. 11.5
És meghal Égyiptom földén minden elsőszülött, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székében űl, a szolgálónak első szülöttéig, a ki malmot hajt; a baromnak is minden első fajzása.
2 Móz. 11.6
És nagy jajgatás lesz egész Égyiptom földén, a melyhez hasonló nem volt és hasonló nem lesz többé.
2 Móz. 11.7
De Izráel fiai közűl az eb sem ölti ki nyelvét senkire, az embertől kezdve a baromig; hogy megtudjátok, hogy különbséget tett az Úr Égyiptom között és Izráel között.
2 Móz. 11.8
És mindezek a te szolgáid lejönnek hozzám és leborulnak előttem, mondván: Eredj ki * te és mind a nép, a mely téged követ, és csak azután megyek el. És nagy haraggal méne ki a Faraó elől.
2 Móz. 11.9
Az Úr pedig monda Mózesnek: Azért nem hallgat reátok a Faraó, hogy az én csudáim sokasodjanak meg Égyiptom földén.
2 Móz. 11.10
Mózes pedig és Áron mindezeket a csudákat megtevék a Faraó előtt; de az Úr megkeményíté a Faraó szívét. És nem bocsátá el Izráel fiait az ő földéről.
