Zsolt. 49
Zsolt. 49
Zsolt. 49.1
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak * zsoltára.
Zsolt. 49.2
Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
Zsolt. 49.3
Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
Zsolt. 49.4
Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
Zsolt. 49.5
Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom * meg mesémet.
Zsolt. 49.6
Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Zsolt. 49.7
A kik * gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
Zsolt. 49.8
Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem * adhat érte váltságdíjat Istennek.
Zsolt. 49.9
Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
Zsolt. 49.10
Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
Zsolt. 49.11
De meglátja! A bölcsek * is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat + másoknak hagyják.
Zsolt. 49.12
Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
Zsolt. 49.13
Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad * meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Zsolt. 49.14
Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.
Zsolt. 49.15
Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; * alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.
Zsolt. 49.16
Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol * kezéből, mikor az megragad engem. Szela.
Zsolt. 49.17
Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha * megöregbül házának dicsősége;
Zsolt. 49.18
Mert semmit sem vihet el magával, ha * meghal; dicsősége nem száll le utána.
Zsolt. 49.19
Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
Zsolt. 49.20
Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
Zsolt. 49.21
Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, * a melyeket levágnak.
