Zsolt. 139
Zsolt. 139
Zsolt. 139.1
Az éneklőmesternek, Dávid * zsoltára.
Uram, megvizsgáltál engem, + és ismersz.
Uram, megvizsgáltál engem, + és ismersz.
Zsolt. 139.2
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Zsolt. 139.3
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Zsolt. 139.4
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted * azt Uram!
Zsolt. 139.5
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Zsolt. 139.6
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, * nem érthetem azt.
Zsolt. 139.7
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Zsolt. 139.8
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek * ágyat, ott is jelen vagy.
Zsolt. 139.9
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Zsolt. 139.10
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Zsolt. 139.11
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Zsolt. 139.12
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség * olyan, mint a világosság.
Zsolt. 139.13
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Zsolt. 139.14
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Zsolt. 139.15
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban * formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
Zsolt. 139.16
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Zsolt. 139.17
És nékem milyen kedvesek a * te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Zsolt. 139.18
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Zsolt. 139.19
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Zsolt. 139.20
A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Zsolt. 139.21
Ne * gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Zsolt. 139.22
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Zsolt. 139.23
Vizsgálj * meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Zsolt. 139.24
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
