Jóel. 1
Jóel. 1
Jóel. 1.1
Ez az ÚR igéje, amely Jóelhez, Petúél fiához szólt.
Jóel. 1.2
Hallgassatok ide, ti vének, figyeljen az ország minden lakója! Történt-e ilyen a ti időtökben vagy őseitek idejében?
Jóel. 1.3
Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok meg az ő fiaiknak, azok pedig a következő nemzedéknek!
Jóel. 1.4
Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska, amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár.
Jóel. 1.5
Ébredjetek, részegesek, sírjatok! Jajgassatok mindannyian, ti borivók, mert kivették szátokból a mustot!
Jóel. 1.6
Egy nép támadt országomra, hatalmas, és száma sincsen. Fogai oroszlánfogak, úgy harap, mint a nőstény oroszlán.
Jóel. 1.7
Elpusztította szőlőmet, letördelte fügefáimat. Lehántotta, és szétszórta: ágai fehérlenek.
Jóel. 1.8
Keseregj, mint a szűz, ki vőlegényét gyászolja!
Jóel. 1.9
Megszűnt az étel- és italáldozat az ÚR házában, gyászolnak a papok, az ÚRnak szolgái.
Jóel. 1.10
Elpusztult a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a gabona, nem termett must, oda lett az olaj.
Jóel. 1.11
Szomorkodnak a parasztok, jajgatnak a vincellérek, mert nincs búza, se árpa, oda lett a mezőn az aratnivaló!
Jóel. 1.12
A szőlőtő elszáradt, a fügefa elhervadt, a gránátalma, a pálma, az almafa és a mező minden fája kiszáradt. Eltűnt az öröm is az emberekből.
Jóel. 1.13
Öltsetek gyászt, és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, kik az oltárnál szolgáltok! Gyászruhában töltsétek az éjszakát Istenem szolgái, mert megszűnt az étel- és italáldozat Istenetek házában.
Jóel. 1.14
Tartsatok szent böjtöt, hirdessétek ki, hogy ünnep lesz! Gyűjtsétek össze a véneket, az ország minden lakóját Isteneteknek, az ÚRnak a házába, és kiáltsatok az ÚRhoz!
Jóel. 1.15
Jaj, micsoda nap! Közel van már az ÚR napja, pusztulás jön a Mindenhatótól!
Jóel. 1.16
Hiszen szemünk előtt veszett ki az élelem, az öröm és a vígság Istenünk házából!
Jóel. 1.17
Elszáradt az elvetett mag a földben, üresen állnak a magtárak, beomlottak a vermek, mert nincs gabona.
Jóel. 1.18
Hogy nyögnek az állatok! Kóborolnak a marhacsordák, mert nincs legelőjük, a juhnyájak is sínylődnek.
Jóel. 1.19
Hozzád kiáltok, URam, mert tűz égette ki a puszta legelőit, és láng perzselte fel a mező minden fáját.
Jóel. 1.20
A mezei vadak is hozzád sóhajtoznak, mert kiszáradtak a folyóvizek, és tűz égette ki a puszta legelőit.
