Énekek. 6
Énekek. 6
Énekek. 6.1
Hová ment szerelmesed, asszonyok szépe? Merre indult szerelmesed? Hadd keressük veled együtt!
Énekek. 6.2
Szerelmesem a kertjébe ment, a balzsamillatú virágágyakhoz, hogy gyönyörködjék a kertekben, és liliomokat szedjen.
Énekek. 6.3
Én szerelmesemé vagyok, s szerelmesem az enyém, a liliomokban gyönyörködik ő.
Énekek. 6.4
Szép vagy, kedvesem, mint Tirca városa, gyönyörű, mint Jeruzsálem, ámulatba ejtő, mint zászlóerdő.
Énekek. 6.5
Vedd le rólam szemeidet, mert megzavartak engem! Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, mely a Gileádról hullámzik alá.
Énekek. 6.6
Két fogsorod, mint az anyajuhok nyája, mely az úsztatóból jött fel: mindegyiknek van ikerpárja, nincs köztük hiányos.
Énekek. 6.7
Halántékod, mint egy gránátalmagerezd a fátyolod mögött.
Énekek. 6.8
Királyné van hatvan, másodrangú feleség nyolcvan is, leány meg számtalan.
Énekek. 6.9
De galambom csak egy van, ez a tökéletes, anyjának egyetlene, szülőjének kedvence. Nézik a lányok, s boldognak mondják, dicsérik a királynék és a másodrangú feleségek.
Énekek. 6.10
Ki ez a lány? Úgy ragyog, mint a hajnal, szép, mint a holdsugár, tiszta, mint a fénylő nap, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő.
Énekek. 6.11
Lementem a diófás kertbe, hogy gyönyörködjem a zsendülő völgyben, s megnézzem, fakad-e a szőlő, virágoznak-e a gránátalmafák?
Énekek. 6.12
Észre sem vettem, amikor Ammínádíb kocsijába tettek engem.
