Zsolt. 52
Zsolt. 52
Zsolt. 52.1
A karmesternek: Dávid tanítókölteménye,
Zsolt. 52.2
abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahimelek házába érkezett.
Zsolt. 52.3
Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős? Hiszen Isten szeretete mindig megmarad!
Zsolt. 52.4
Romlásomra törsz, te cselszövő! Nyelved olyan, mint az éles borotva.
Zsolt. 52.5
A rosszat szereted, nem a jót, a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.)
Zsolt. 52.6
Szeretsz bántó szavakat mondani, álnok a nyelved.
Zsolt. 52.7
Össze is tör téged az Isten végleg, megragad, kiránt sátradból, kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.)
Zsolt. 52.8
Látják ezt az igazak és félnek, rajta meg nevetni fognak.
Zsolt. 52.9
Ez az az ember - mondják -, akinek nem kellett Isten oltalma, hanem nagy gazdagságában bízott, és a megrontásban volt erős.
Zsolt. 52.10
De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor.
Zsolt. 52.11
Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez.
