Jób. 27
Jób. 27
Jób. 27.1
Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:
Jób. 27.2
Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet,
Jób. 27.3
hogy amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem,
Jób. 27.4
nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot.
Jób. 27.5
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből.
Jób. 27.6
Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem gyaláz a szívem.
Jób. 27.7
Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok.
Jób. 27.8
Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét?
Jób. 27.9
Meghallgatja-e Isten a kiáltását, ha végszükségbe kerül?
Jób. 27.10
Gyönyörködhet-e a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az Istent?
Jób. 27.11
Megtanítalak benneteket Isten hatalmára. Nem titkolom el, mi a Mindenható terve.
Jób. 27.12
Hiszen mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot?
Jób. 27.13
Ez jut a bűnös embernek Istentől, ilyen örökséget kapnak az erőszakoskodók a Mindenhatótól:
Jób. 27.14
Ha sok gyermeke lesz is, fegyver vár rájuk, utódaiknak kenyere sem lesz elég.
Jób. 27.15
Maradékait dögvész viszi sírba, özvegyeik nem siratják őket.
Jób. 27.16
Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, és annyi öltözéket készíttetne, mint az agyag:
Jób. 27.17
készíttethet, de az igazak öltik majd magukra, az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak.
Jób. 27.18
Háza, amit épített, mint a molyfészek, vagy mint a kunyhó, melyet a csősz készített.
Jób. 27.19
A gazdag lefekszik, de nem lesz az többé: mire fölnyitja szemét, semmije sem lesz.
Jób. 27.20
Rémület lepi meg, mint az árvíz, éjjel ragadja el a forgószél.
Jób. 27.21
Fölkapja őt a keleti szél, és elmegy, elragadja lakóhelyéről.
Jób. 27.22
Dobálja kíméletlenül, futva menekül előle.
Jób. 27.23
Összecsapják tenyerüket miatta, és fölszisszennek lakóhelyén.
