Jób. 20
Jób. 20
Jób. 20.1
Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:
Jób. 20.2
Azért kényszerít ingerültségem feleletre, s amiatt van nyugtalanság bennem,
Jób. 20.3
mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ.
Jób. 20.4
Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre,
Jób. 20.5
a bűnösök vigadozása rövid ideig tart, és az elvetemültek öröme egy pillanat?
Jób. 20.6
Ha az égig nőne is büszkesége, és a felleget érné is feje,
Jób. 20.7
semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt mondják: Hova lett?
Jób. 20.8
Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás.
Jób. 20.9
Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén nem törődnek többé vele.
Jób. 20.10
Fiai a nincstelenek kedvében járnak, és vagyonát kiereszti kezéből.
Jób. 20.11
Ha csontjai tele is voltak ifjú erővel, az vele együtt a porba hanyatlik.
Jób. 20.12
Ha édes szájában a gonoszság, és nyelvével szopogatja azt,
Jób. 20.13
ha sajnálja azt lenyelni, és ínye között tartogatja,
Jób. 20.14
eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne.
Jób. 20.15
Gazdagságot nyelt, de kihányja, hasából is kihajtja az Isten.
Jób. 20.16
Vipera mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg,
Jób. 20.17
hogy ne gyönyörködjék a folyóvizekben, a tejjel és mézzel folyó patakokban.
Jób. 20.18
Elveszíti, amit szerzett, nem élvezheti, cserével nyert gazdagságának sem örülhet.
Jób. 20.19
Hiszen tönkretette, cserbenhagyta a nincsteleneket. Házat rabolt, de nem építi tovább.
Jób. 20.20
Mivel gyomra nem tudta, mi az elég, értékeit nem mentheti meg.
Jób. 20.21
Falánksága semmit sem hagyott meg, ezért nem lesz tartós jóléte.
Jób. 20.22
Bár nagy bőségben él, szorult helyzetbe jut, lesújt rá az összes nyomorult keze.
Jób. 20.23
Amikor meg akarja tölteni a hasát, rábocsátja izzó haragját, záporként hullatja rá evés közben.
Jób. 20.24
Amikor vasfegyver elől menekül, ércíjjal lövik át.
Jób. 20.25
Kirántja, és kijön a hátából, csillogó nyíl az epéjéből. Rémület fogja el.
Jób. 20.26
Rejtett kincseire teljes sötétség vár, majd megemészti a még föl nem szított tűz. Veszedelem éri, aki sátrába menekült.
Jób. 20.27
Leleplezi bűnét az ég, és ellene támad a föld.
Jób. 20.28
Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján.
Jób. 20.29
Ezt kapja a bűnös ember osztályrészül az Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől.
