Jób. 42
Jób. 42
Jób. 42.1
Felelt Jób, és ezt mondta az ÚRnak:
Jób. 42.2
Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál.
Jób. 42.3
Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám.
Jób. 42.4
Hallgass meg, hadd beszéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass engem!
Jób. 42.5
Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.
Jób. 42.6
Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.
Jób. 42.7
Miután az ÚR mindezeket elmondta Jóbnak, így szólt az ÚR a témáni Elifázhoz: Haragra gerjedtem ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám, Jób.
Jób. 42.8
Azért vegyetek hét bikát meg hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be égőáldozatot magatokért! Szolgám, Jób pedig imádkozzék értetek. Mert csak rá való tekintettel nem szégyenítlek meg benneteket, hiszen nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám, Jób.
Jób. 42.9
El is ment a témáni Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár, és úgy jártak el, ahogyan az ÚR megmondta nekik. És az ÚR újból kegyelmesen tekintett Jóbra.
Jób. 42.10
Az ÚR jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az ÚR Jóbnak mindazt, amije volt.
Jób. 42.11
Elment hozzá minden férfi- és nőrokona, és minden régi ismerőse, és együtt étkeztek vele házában. Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az ÚR. Adott neki mindegyik egy pénzt és egy aranykarikát.
Jób. 42.12
Az ÚR pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.
Jób. 42.13
Lett még hét fia és három leánya is.
Jób. 42.14
Első leányát Jemimának, másodikat Keciának, harmadikat Keren-Happúknak nevezte el.
Jób. 42.15
Országszerte nem voltak olyan szép nők, mint Jób leányai. Apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreikkel együtt.
Jób. 42.16
Ezután Jób még száznegyven esztendeig élt, és meglátta fiait és unokáit negyedíziglen.
Jób. 42.17
Öregen halt meg Jób, az élettel betelve.
