Rekettye
Rekettye (növ. Genista L.), vitorlás virágu apró cserje, mintegy 70 faja (hazánkban 18) az óvilágban terem. Levele ágatlan v. satnya, ritkán háromágu; virága magános, füzéres v. gömbös, sárga, himje egyfalkás. A G. tinctoria L. ) sárga festőfű, festővirág, nyúlrekettye, pogányékesség) Európában a Kaukázusban és Szibériában gyakori, sokalaku, a magasabb termetü ága vesszős, levele elliptikus, a széle szőrös, virága sok, sárga szártetőző fürtté egyesül. A G. monosperma (Retama monosperma Boiss.) arábiai és pakesztinai hosszu vesszős, levéltelen bokor, virága jó illatu, fehér. Termése bogyónemü. Az a növény, melyet Luther a Vulgata szerint borókának fordított. Tüzelőfa, nálunk hőhajlék dísze. A r. fajait a méh szivesen látogatja, a kecske és a juh is szereti. ilyen még a kuhics v. bogárzófű (G. saggitalis L.), az árva R. (G. silvestris Scop.). Hazánkban a R. soktagu és jellemző. A G. Germanica L., G. tinctoria, G. Anglica L. meg a magyar G. ovata W.et Kit. virága meg a levele nevezetes festőanyagot termel. A G. tinctoriát kertbe is ültetik, a G. Canariensis L. (kanárirózsa ) a Kanári-szigetekről, az olasz G. candidans L., meg a spanyol G. florida L. az üvegházban díszlik. A G. horrida DC. déleuropai nagyon tövises cserje Görögország hegyein gyakori, a régiek aszpalatosz néven ismerték és a Tartaroszban az istenteleneket ezzel vesszőzték meg. Mások szerint ez a növény a Cytikus lanigerus DC. lenne. A G. Hispanica L. Olaszországban gyakori, az olasz irók gyakran emlegetik. Beszántva jó trágya. L. még Pokolvessző.
