Kikirics
Kikirics (növ., kivisics, kikercs, kükörics, kükerics, kikerics, kükörcs, kükercs, vetővirág a Balatonnál, ebvirág, guzsalyülő virág, guzsalyvirág, őszike, őszi kükörcsin, pücsökkoma, azaz tücsökkoma Baranyában, törpe vagy fejes zászpa, Colchicum Tourn.), a róla nevezett család sajátságos füve, 30 (hazánkban 6) fajjal az óvilágban. Leple szines tölcsérforma, a széle hatfelé hasadt, a lepelcsöve nagyon hosszu, egészen a hagymagumóból nő ki. Hirtelenében azt gondolhatnók, hogy a K. virága hosszu nyelü, de ami virágnyélnek látszik, az tulajdonképen a szirom (lepel) csöve, s lehat egész a föld alá. Hat himje a szirom csöve torkához nő. A termő egész lent, a gumó aljához közel van, három hosszu termőszálat bocsát a szirom csövén végig, s görbült bibéjével a himeken is túl emelkedik. Tokja felfuvódott, háromrekeszü. A C. autumnale L. őszkor virágzik levéltelenül, virága rózsaszin s ugy tetszik, mintha valaki leszaggatott puszta virágokat szurkált volna a száradó őszi fű közé. Levele meg termése csak jövő tavaszra lesz (filius ante patrem); levele széles-szálas v. szálas-lándsás. A K.-et már a régiek ismerték és efemeron-nak (a. m. egy napra való v. mulékony) nevezték, s azt hitték róla, hogy a gumójától még aznap meg kell halni. A régiek Colchica venená-ja ettől a fűtől, v. colchisi Medea méregkeverőnőtől kapta nevét. A C. arenarium W. et Kit. benszülött magyarföldi. Hazánk flórájának nevezetessége továbbá a C. Bertolonii Stev., mely a harsányi hegyen tavaszkor levelestől virágzik. V. ö. Borbás, A K. félig zöld virággal (Term.-tud. Közl. 1880); továbbá A Magyarföldi K. (u. o. 1886); Melanthaceae florae Croatinae, Oesterr. Bot. Zeitschr. 1876.
A K. legmérgesebb növényeink egyike, colchicin-tartalma miatt. Mérgezések rendesen ugy történnek, hogy más gyökerekkel vagy levelekkel tévesztve össze, megették. A mérgezés jelei (melyek 2-3 óra mulva szoktak megjelenni), szomjuság, égető érzés a szájban, hányás, vizes vagy véres hasmenés, kólika, összeesés, enyhébb görcsök; a halál néha már 5 cg. colchicin után bekövetkezik, mert épp ugy mint az aconitin, a középponti idegrendszert és a szivet erősen megtámadja. Gyógyítás céljából ma már csak reumánál, köszvénynél adják, itt is ritkán, részint erős méreg volta, részint amiatt, mert hatása felhalmozódik alattomosan. A gyógyszerész tinkturát és bort (vinum cochici) készít belőle.
