Károly
Károly (Nagy-), rend. tan. város Szatmár vmegyében, az Ecsedi-láptól D-re; a vmegye törvényhatóságának, a nagy-károlyi járás szolgabirói hivatalának, járásbiróságnak, kir. közjegyzőségnek, államépítészeti hivatalnak, pénzügyigazgatóságnak és pénzügyőrbiztosságnak, állami állatorvosnak s szőllőszeti és borászati közegnek, valamint csendőr-szakaszparancsnokságnak széke. Van itt kegyesrendi főgimnázium, 3 leánynövelde, árvaház, iparostanonc-iskola; az osztrák-magyar bank itt mellékhelyiséget tart fenn; van ipartestülete s több ipari vállalata, számos közművelődési és jótékony egyesülete. Lakóiank száma 1850-ben 9539 volt, jelenleg (1891) 13,475, kik közt 12,709 magy., 133 német s 569 oláh; hitfelekezet szerint 5064 róm. kat., 3133 gör. kat., 199 ág. evang., 3017 helvét és 2073 izr. A házak száma 1547. Nagy-K. lakossága jelentékeny gubás-ipart s bőripart űz, azonkivül igen fejlett a műasztalosság és műlakatosság, melynek készítményei a fővárosban is tért foglaltak, sőt külföldre is eljutottak. Gyékényekből csinosan fonott szatyrokat, kosarakat s kalapokat szállít Svájcba és Franciaországba is. Vásárai, főleg gyümölcs-, szőllő-, fa- és gabonakereskedése jelentékeny. Van állami amerikai szőllőtelepe. Nagy-K.-on van vasúti állomás, posta- és táviróhivatal és postatakarékpénztár. Következő hirlapok jelennek meg: Szatmármegyei Közlöny, XIX. évf., szerk. Baudisz Jenő; Nagy-Károly és vidéke, XV. évf., szerk. dr. Adler Adolf. Határa 8911 ha. Nagy-K. neve a XIV. sz.-ban fordul elő először, szoros kapcsolatban a Károlyi-családdal, melynek ősi fészke. A Károlyiak harci érdemei jutalmául már Róbert Károly idejében vásárjogot, majd országszerte szabad kereskedési jogot kapott; a Károlyi-család Hunyady Mátyás idejében várkastélyt épített itt, mely a XVII. sz. harci villongásai között várrá alakíttatott át. 1711. Károlyi Sándor nagy arányu telepítést kezdeményezett (svábok, zsidók) s a város emlekedése a Károlyi-családal szorosan összefügg. A grófi család kastélya ma is a város egyik nevezetes épülete, a régi vár helyén áll, parkjában nevezetes a Rákóczi-fa. 1887 máj. 6. Nagy-K. nagy részét óriási tűzvész pusztította el, de a nemzet páratlan áldozatkészsége folytán Nagy-K. is, mint a vele egy napon elpusztult Eperjes és Torockó, csakhamar újra felépült.
