Favágás
Favágás v. fadöntés háromféle módon eszközölhető, u. m. fejszével, v. fürészszel, v. pedig irtás utján. 1. Fejszével való vágás. A levágandó törzsnek a szándékolt dülőirányba eső oldalán, oly alant, amennyire csak lehet (a), hajkot (1. ábra)
1. ábra.
vágnak, mely a törzs közepéig v. még mélyebbre is ér. Azután a törzs tulsó oldalán, és pedig az előbbinél 10-15 cm.-rel feljebb, még egy másik hajkot (b) vágnak. Ha a fa függélyesen nőtt és ágai egymást egyensulyozzák, akkor a fa a kivánt irányban dől; ha azonban másfelé hajlik, akkor a felső hajkba megfelelő hasábot tesznek s ezen hasáb és a fa közé ékeket vernek be, mi által a fának azon oldalát emelik, és illetve a kivánt irány felé nyomják. Ez alatt azonban még szükséges a (a) hajkot folyton mélyebbíteni. Midőn vastag, nagy értékü műfákat lehető legnagyobb hosszuságban kell levágni, a kupos v. tőből való kivágást alkalmazzák és akkor a törzset kissé körülássák, a két hajkot lehető mélyen, egészen a gyökérfőn alkalmazzák és azonkivül a törzset a többi oldalakon is kuposan körülvágják (2. ábra).
2. ábra.
A dőlésirány vonalába eső két hajknak azonban itt is jóval mélyebbnek kell lenni, mint a többi oldalon levőknek. Gyakran döntik a tutajfákat is hasonló módon, a törzsek végeinek előnyös kerekdedsége végett. Vesszőket és gyengébb rudakat kacorral vágnak: az elsőket egy ferde vágással, utóbbiakat két oldalról irányzottal, mi mellett tulajdonképeni forgács nem keletkezik.
2. A fürészszel való döntésnél, a választott dőlésoldalon, a földhöz lehetőleg közel, döntő fejsze segélyével (a) kis hajkot vágnak (3. ábra),
3. ábra.
melynek mélysége azonban itt a törzs átmérőjének 1/5, v. legfeljebb 1/4-énél nem nagyobb. Erre tulfelől a hajk alsó sikjától 10-15 cm.-rel magasabban kezdik (b-nél) a fürészelést, és mihelyest a fürész annyira behatol a fába, hogy megfelelő nyilás támad, abba a fürész mögött ékeket vernek, miáltal a törzset azon az oldalon megemelik, s végre a kijelölt irányban kifordítják. 3. Az álló fák irtása utján, a fának földfeletti részén kivül, még a gyökerek jelentékeny részét is nyerjük, és pedig egyetlen egy döntési művelet által. Ezen célból a fát mindenek előtt körülássuk és azután valamely mód szerint kifordítjuk. A körülásás abból áll, hogy az oldalgyökerekről bizonyos távolságig a földtakarót eltávolítják s az igy megmeztelenített gyökereket közel a törzsnél keresztülvágják. A talajba lefelé hatoló sziv- és karógyökerek ellenállását vagy a huzó horoggal, vagy pedig az ugynevezett ortó vagy irtó gépekkel győzzük le, azaz a fát kifordítjuk. Az erős kötélhez erősített huzóhorgot (4. ábra)
4. ábra. Huzó horog.
ugyanis a fának valamely jelentékenyebb magasságban lévő és a kijelölt dőlési irány felé hajló erős ágára akasztják, a kötél lecsüngő végét pedig megfelelő számu munkás fogja meg, kik a kötélnek együttes erővel való ismételt meghuzása s megeresztése által a fát mind jobban meglódítják, mig az végre kidől. A gépek használatáról, l. Irtógépek. A fennebbi fadöntő módok mindegyikének megvannak a maga előnyei s hátrányai, ugy hogy egyiket sem lehet mint legcélszerübbet és legelőnyösebbet, minden körülmény közt, föltétlenül ajánlani, mert itt főképen a helyi és más adott viszonyok határoznak, p. az üzemmód, a vágás neme, a talaj, a kelendőségi viszonyok, a munkaerő bősége stb. Egészben azonban mondhatjuk, hogy szálerdőkben most már a fát általában fürészszel döntik; a fejsze kizárólagos használata mindinkább ritkább: a fák irtása pedig csak helylyel-közzel fordul elő.
A fadöntés ideje (v. a favágatási idő).
Aszerint, amint a fák döntését a tavaszi és nyári, v. pedig az őszi és téli hónapokban eszközöljük, nyári és téli fadöntést szoktunk megkülönböztetni. A fadöntés idejének vm. erdőség részére való megállapításánál különféle körülmények folyhatnak be; igy azon tekintet, hogy a fa belső minősége lehető legjobb legyen. A tüzifára ennek nincs lényeges befolyása, feltéve, hogy a fát felhasználása előtt kellően kiszáritjuk. A műfa tartóssága szempontjából ellenben legalább a lombfáknál rendszerint a téli döntés alkalmazandó, mely a fenyőfáknál is kivánatos volna. Ha bármi oknál fogva a téli fadöntés kivihető nem volna, ez esetben legalább az értékes fákat őszszel kell dönteni. További befolyó körülmények: a rendelkezésre álló munkaerő, a vidék éghajlati viszonyai, a vágás neme, a fanem, a szállítási mód, az értékesítésre legelőnyösebb időpont, a fának leendő alkalmazása. Végre még más, helyi viszonyok is tekintetbe jönnek, mint p. bizonyos időben rendesen beálló áradások, v. az erdők mocsáros volta, melyeket csak nagyobb hidegben közelíthetünk meg stb. Mindezen viszonyokat egybevetve, azon meggyőződésre jutunk, hogy általában a magas és zord hegységi, és az itt többnyire előforduló fenyőerdőkben a nyári fadöntés válik szükségessé, mig ellenben a szelid klimáju vidékeken lévő erdőkben, hol inkább a lombfák honosak, általában a tél tekintendő a fadöntés legjobb idejének. A téli fadöntés okt. végétől márc. végéig tart; a nyári a klima és fekvés szerint március, április, v. május hóban kezdődik, és addig tart, mig minden munka be van fejezve, mi rendesen legkésőbben augusztus hó végével történik.
